Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1905)

Bernátsky, J.: A Magyar Alföld sziklakó növényzetéről

A MAGYAR ALFÖLD SZIKLAKÓ NÖVÉNYZETÉRŐL. 123. a ható okot. Kiemeli, hogy a konyhasó nyilván méreg gyanánt lép fel ; a mellett azonban arra is utal, hogy minden sóoldat a gyökér vízfelvételét nehezíti meg. iPflanzeng. p. 98—101.). Ha a magyar Alföld szíldakó növén}

rzetét az erdélyi, valamint a hozzánk legközelebb fekvő tengerparti halophyta növényzettel összehasonlítjuk, be kell látnunk, hogy a legfeltűnőbb ökologiai tényezőnek közösnek kell lenni, vagyis hogy a konyhasónak más, könnyen oldható sóval szemben nincs különleges hatása, hanem a konyhasó és pld. a sziksó e tekintetben nagyon hasonlóan viselkednek. KERNER rámutatott arra, hogy a szikes és a gazos, trágyás, ammonium sókban gazdag talajon előforduló ruderális növények között nagy rokonság van; BORBÁS békésmegyei flórájában a «székes» talajokról, melyek chemiai analyzis adatai szerint a «sziksós» talajokkal szemben nem tartalmaznak söpörhető sziksót, számos jellemző, szikhez kötött fajt említ. Szóval a florisztikai adatok, még pedig a magyarországiak különös súlylyal bizonyítják, hogy nem a konyhasónak lehet különös hatást tulajdonítani, hanem az összes oldott sók egymáshoz nagyon hasonló, qualitativ értelemben azonos s bizonyára chemiai aequivalentia szerint quantitativ értelemben is egyenlő hatást fejtenek ki. Mindezek alapján a főtényezőt az oldat chemiai concent ratió já ban keresem. Ha a talaj oldat chemiai concentratiója a főtényező, akkor világos, hogy a talaj egyszerű chemiai megvizsgálása nem elégséges annak növényökologiai megítélésére. Ugyanis ez esetben a talajnak összes alkatrészeiről szerzünk tudomást, a melyeknek pedig csak egy bizonyos csekély része oldódik a talaj vizében. Tulajdonképen a talaj vizének s a benne oldott anyagoknak megvizsgálására van szükség s csak ezeknek a chemiai ismerete hatalmaz föl bennünket növényökologiai megítélésre. Itt különösen rá kell utalnom arra. hogy az úgynevezett «székes» talajokban is a talaj vizét nagyfokú concentratió jellemzi, sőt hogy alkalmas helyen és kedvező időben belőle szintén iVa-sók virágoznak ki, világos jeléül annak, hogy a talaj vize nagymennyiségű oldott sókat tartalmaz, concentratiója igen magas. Jehn tanulmányomban ezeket a kérdéseket nem fejtegethetem részletesebben, azonban az eg}

res növényfajok felemlítése alkalmával a megfelelő talajviszonyokat az említettek alapján jellemezem. Az eddig említetteken kívül a szikes talaj még más tulajdonságai jönnek tekintetbe. Tudjuk, hogy a szikeseken, nevezetesen a vakszikes helyeken olyan gyér a növényzet, hogy a talaj is, a növények is a nap és szél hatásának könyörtelenül ki vannak téve. A növények nem vetnek árnyékot sem a talajra, sem egymásra. Yakszíken a növény nagy mértékben átmelegedő és meleget visszavető talajon, maga is a napsugarak közvetlen hatása alatt áll. Azért természetes, hogy xerophil szervezetűnek kell lennie, hogy az itt uralkodó viszonyokkal megküzdhessen.