Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1905)

Bernátsky, J.: A Magyar Alföld sziklakó növényzetéről

A MAGTAR ALFÖLD SZIKLAKŐ NÖVÉNYZETÉRŐL. J27 Pelyvák egyenetlen hosszúak ésjóval rövidebbek mint a tokiász, még pedig az alsó vagy egy harmaddal rövidebb. Alsó pelyva legföljebb egy negyeddel rövidebb mint a tokiász. Pelyvák a 1 i g v a 1 a m ivel rövidebbek mint a tokiász s maguk közt egyformán hosszúak. Pelyvák, esetleg tokiász is rövid fogalakú szőrökkel a gerinczen. (1. ábra.) Pelyvák hosszú szőrökkel, tokiász rövid szőrökkel a gerinczen. (2. ábra.) Pelyvák hosszú szőrökkel, tokiász rövidebb szőrökkel a gerinczen. (3. ábra.) Az egész növény termetében annyira emlékeztet a Crypsis schoenoicles-re, hogy ilyen gyanánt gyűjtöttem. Csak behatóbb vizsgálat alkalmával fedeztem fel a különbséget, nevezetesen a kalásznak eltérő alakja, mely pontosan a két szülőnövény kalászai között mozog, árulja el mibenlétét. A C. alopecuroides-hez másrészt azért áll nagyon közel, mert mind a levélnyelvecske, mind pedig a pelyvák szőrözete igen feltűnő hosszú a (.. schoenoides-sze\ szemben, a mit 10—20-szoros nagyítás mellett jól észrevehetünk. 1. ábra. 3. ábra. Termőhelye Kún-Szent-Miklós, a hol 1902 szeptemberben, a szülők között találtam ; szikes pocsolya szélén, a vasúti állomás és város között. A magyar Alföldön a C. schoenoides és C. alopecuroides több alakban fordul elő, a melyek azonban, a mennyire csak ismerem, mind termőhely szerint változnak s szisztematikai értékük nincs. Mind a két fajra valamint a C. aculeata-r& vonatkozólag főleg három formát különböztetek meg, úgy mint a felemelkedőt, a henyélőt és a lenyomottat. Az első sűrűbb növényzethez van kötve, ritkás kaszálókhoz, a hol kevés Phragmites is nőhet, s a hol mindenekelőtt egy kis árnyékot is talál. Ritkás növésű,