Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1905)

Bernátsky, J.: A Magyar Alföld sziklakó növényzetéről

122 T>'- BERNÁTSKY JENŐ mely lialophyta az egyik ponton — szikes talajon — miért nő meg szépen, más ponton szintén sziken — miért nem fejlődik ki rendesen, a szikes talajt hármas szempontból kell megvizsgálnunk és minél több elemi ökologiai tényezőjét kell kutatnunk. CSERHÁTI SÁNDOR (Kisérletügyi Közlemények. I. 1898. p. 121.), a szikes talajra vonatkozó fejtegetéseiben arra a megszívlelendő eredményre jut, hogy a szikes talajnak egy főtulajdonsága physikai szerkezetében keresendő, még pedig roppant kemény voltában. A máskor pépszerű szikes talaj, még ha kevés Na/J0.j-t is tartalmaz, bizonyos időben kőkeményre merevedik meg. Világos, hogy a szikes talajnak ezt a tulajdonságát nem szabad szem elől tévesztenünk, ha a sziklakő növényzet jelenségeit meg akarjuk érteni. Másrészt azonban tudjuk, hogy a szikes talaj nem mindig s nem mindenütt kemény, sőt a szerint, hogy inkább «székes» vagy inkábbb «sziksós», különböző vidékeken keményebb és puhább szikes talajjal van dolgunk ; különösen a frissen felhányt szikes talaj igen puha s puhaságát sokáig megtartja. Azonkívül vannak más kemény talajnemek is, a melyeket legkevésbbé sem nevezhetünk szikeseknek, s a melyeken a sziklakő növényzettől egészen eltérő vegetáczió fejlődik ki, fákkal is. A ki alföldi szikéinkét jól ismeri, tudja, hogy a szikes talaj lapályos vidékhez van kötve, a hol sok az álló víz. Alföldi szikéinkén tavaszszal beláthatatlan vízterületeket, óriási tavakat találünk s többnyire csak «székes tó», «sós tó», «fejér tó», «sziki pocsotya», «sziki mocsár» fordúl elő, a hol pedig székes földekről van szó, ott is rendesen tavaszi árvizekről van panasz, ott is esős időben sáros, álló vizektől bejárhatatlan a vidék. De a víz nem állandó, hanem nyár idejére rendesen nagy szárazság áll be s akkor csak a legmélyebb helyeken marad esetleg egy kis álló víz, magasabb partokon a talaj kiszikkad s a legszárazabb helyeken kőkeménynyé válik. Minél szárazabb idő jár és minél hosszabb a nyári hőség, annál jobban szárad be a talaj s akkor még a mocsarak legfenekén is száraz lábbal lehet járni. Szóval szikeseinken a talajt hydrographiailag is jellemezni kell, hogy növényökologiailag megérthessük. Sem a talaj physikai sajátsága, sem hydrographiai viszonyai nem elegendők arra, hogy a sziklakő növényzet általános és legfeltűnőbb jellemvonásait megmagj^arázhassuk. Kell lennie egy közös tényezőnek, mely az összes alföldi és minden más sós talaj növényzetére, a halophytákra, különös hatással van. Physiologiai okokból ez a közös, minden «székes», «sziksós» és «sós» talajt jellemző tényező nem lehet más mint chemiai, még pedig a talajban foglalt víz chemiailag ható sókban való gazdagsága. Régi megfigyelésekből tudjuk, hogy a tengeri víz konyhasótartalmánál fogva a tengerszéli lialophyta növényzetre sajátságos hatással van. Az erdélyi sóstavak növényzete ugyanezt bizonyítja. SCHIMPER a konyhasó különös chemiai viselkedésében kereste