Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

4 I)' KOCH ANTAL a) B. XXXVII. 1859. p. 673 -703. Mit 7 Taf. h) 2-te Folge. B. XXXVIII. 1860. p. 763—780. Mit 3 Taf. c) 3-te Folge. B. XL. 1860. p. 555—572. Mit 3 Taf. d) 4-te Folge. B. XLVII. 1863. p. 128—142. Mit 3 Taf. 18. SZAJNOCHA WLADISLAW, 0 kilku gatunkach ryb kopalnych z MonteBolea. (Pamiçtnik Wydzialu matematyczno-przyrodniczego Akademii Umiejetnosci. Krakow, 1886. Tom. XII. Négy photolith. táblával.} 19. WETTSTEIN A, Über die Fischfauna des tertiären Glarner Schiefers. (ABliandl. d. schweizer palœont. Gesellsch. 1886. B. XIII. Heft. 2.1 20. WINKLEE T. C., Description des quelques nouvelles espèces des poissons du calcaire d'eau douce d'Oeningen. Harlem 1861. 4°. 21. WITTICH E., Neue Fische aus den mittel-oligocœnen Meeressanden des Mainzer Beckens. (Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. grossher^l. geol. Landesanst. zu Darmstadt. IV. Folge a) 19. H. 1898. b) 21. H. 1901.) 22. ZITTEL IL A., Handbuch der Paläontologie. München 1887—1890. HI. B. A) A beocsini czcmentmáTgci kalmaradvchnyainobk leírása. Ordo : AXACAXTHINI. (lAgy vxzóizániyúul;.) Farn. GAI)ID.\E. (Tökehalfélék.) 1. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. |Az I. tábla 1—4.. a II. tábla 1—4. és 6-12. és a IV. tábla 2. és 3. ábrái.I Ehhez a kihalt i'ij fajhoz tartozó szétszórt váztöredékek oly gyakoriak. hogy azok alapján kimondható, miszerint ez lehetett az egykori pannóniai beltengernek leggyakoribb hala. Összehasonlításra szolgált nekem a legtöbb csontnak osteologiai meghatározására a budapesti egyetem állattani intézetének egy közel 1 m. hosszú Gadus morrhua L. váza és ugyanezen faj szétszedett fejváza : a subgenus meghatározását pedig OWEN E. Odontography-ja szerint a fogazat alapján ejthettem meg. Egy recens Merlangus-nak váza nem állott rendelkezésemre. Az előttem fekvő maradványokból e halfaj testének külső formájáról és az úszószárnyak szerkezetéről nem alkothatunk magunknak képet : csak a váznak nagyrészt szétszórt és csak kis részben még helyükön levő egyes csontjainak alaki és nagysági viszonyaiból következtethetünk. Az I. tábla 1. ábráján a még leginkább együtt maradt váztöredéket szemlélhetjük, melyhez az elkülönülve igen gj'akran előforduló csigolyákból még hármat, köztük a talált legnagyobbat, lerajzoltattam (2- 4. ábra), abban a föltevésben, hogy a csigolyák is ettől a gyakori nagy halfajtól valók. E váztöredéken elég jól felismerhetők, habár a csontok többékevésbbé hiányoznak és deformáltak is, a következő vázrészek : *