Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

28 I)' KOCH ANTAL matzleinsdorfi congeria-agyagból, 4. egy Clupeoida-hal maradványai a laai hegyről, c) Dr. STEINDACHNER FER

. szerint

1 : a hernalsi téglagyar kék congeria-agyagjából : 5. Clinus gracilis STEIND., 6. Sphyraena viennensis STEIND., 7. Caranx carangopsis HECKEL, 8. Scorpaenopterus siluridens STEIND.. 9. Clupea elongata STEIND., 10. Cl. melettaeformis STEIND., 11. Gobius viennensis STEIND., 12. G. elatus SEIND., 13. G. oblongus STEIND., 14. Phycis Suessi STEIND. d) dr. GORJANOVIC-KRAMBERGER K. szerint

2 a rákosi téglagyár congeria-agyagjából : 15. Clupea hungarica KRAMB. És így az általam kimutatott 5 beocsini fajjal együtt már 20-ra rúg az egykori alsó-plioczén pannóniai beltengerben élt fajoknak a száma. Miután ezeknek általános jelleme mégis csak túlnyomóan mediterrántengeri, világos, bogy az egykori pannóniai brackvizű beltengernek az akkori Mediterrán-tengerrel még valamelyes összefüggésben kellett lennie. B) A czementmárg át fedő felső-pannóniai emeletű iszapos homok halmaradványának leírása. Pycnodus sp. ind. (A VI. tábla 8 a és b ábrái.) E rétegek szintúgy, mint az alatta elterülő czementmárga is, a beléjük temetett nagyszámú puhatestűek maradványai alapján, melyeknek jegyzékét már említett előleges jelentésemben közöltem, elegyesvizű beltenger-part közelében ülepedtek le. A körülbelül 20 m. vastagságú homoküledéknek teteje felé, hol már apró kavicsok is sűrűn vannak hozzá keveredve, egy babalakú kövezetfognak egyetlen példányát leltem, melyet előleges jelentésemben hajlandó voltam egy Labridae-családbeli hal torokfogának tekinteni. Közelebbi vizsgálat után azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez is csak valami Ganoida-lial kövezetfoga lehet; és pedig legvalószinűbbnek tartom, hogy valamely Pgcnodus-iaak a foga, és így ez sem lehetett itt eredeti települési helyén, hanem úgy jutott bele, mint a vele együtt előforduló kavicskák, a Fruskagora valamely idősebb üledékéből a plioczén korban kimosatva és idehurczoltatva. Minthogy azonban a beocsini harántvölgy felső részében is csak a legfelsőbb krétába tartozó rétegek vannak eddig kimutatva, lehet, hogy e fog ezeknek valamelyikéből származik. Az eredeti fekvőhelyen azonban 1 Ueber einige Fische des Wiener Beckens. (Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien, 1859. B. XXXVII. p. 673. és 2. Theil. Ibid. 1860. B. XL. p. 555.) 2 Palaeoichthyologiai adatok. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. k. 19U2. 1. füz. 5. 1. I. t. és IV. t. 2. ábra.)