Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
30 I )' KOCH ANTAL Lutes Partschii HECK , fajra emlékeztet, mint a Nílus és Ganges vizeiben élő, igen nagy édesvízi fajokra (L. niloticus és L. calcarifer). GORJANOVICKRAMBERGER egy jóval kisebb Lates-fajt croaticus néven irt le, 1 mely a zágrábmegyei doljei szarmata rétegekből került ki. mely tehát elegyes (brack) vízben élhetett. így tehát a beocsini Lates is otthonos lehetett a pannóniai emelet bra kvizű beltengerében. A mi a beocsini kövült balfaunula leggyakoribb tagját, a. Merlanyns alnembéli kihalt nagy fajt illeti, ennek mai képviselői főleg az északi földgömb mérsékelt és hideg övének a lakói. A Gadus-nemnek ma összesen 18 faja él, melyek között kettő California partjaira szorítkozik. A Gadus morrhua Grönlandtól és Canadától kezdve az Északi tengerig el van terjedve ; szintúgy a G. aeglefinus is. A G. vir ens-i és a Merlucius vulgaris-1 Angolország és Eszakamerika partjain halásszák; a G. (Merlangus) vulgaris-1 szintén Anglia partjain fogják. Még néhány északi faj az Atlanti Oczeán egész északi részét lakja. A délibb fajok inkább csak egyes vidékekre szorítkoznak. így a G. luscus és pollachius, a Phycis blennoides az angol partokon és a Középtengerben is találtatnak. A Középtenger némelyik faja az Atlanti Oczeán szomszédos részeiben is előfordul. A beocsini nagytermetű fossilis Gadus-nak mai rokon fajai tehát az Atlanti Oczeán mérsékelt övében is általánosan el vannak terjedve; s ebből arra szabad következtetni, hogy az alsó-plioczén korszakban Magyarország mélyebb részeit elborított, úgynevezhető pannóniai beltenger, bizonyára a Középtenger útján, az Atlanti Oczeánnal is közlekedhetett. Ugyanerre enged következtetnünk egy fossilis Brosmius-fajnak előfordulása is, mert a recens Brosmius brosme (vulgo : Torsk) az Atlanti Oczeán mérsékelt övének északibb részeiben van elterjedve. A Seiranus-nemnek valódi hazája ugyan az Indiai Oczeán 61 fajjal, de a Középtengernek szintén jellemző neme. és úgy látszik, hogy innen is ment át az Atlanti Oczeán szomszédos részeibe. Ebből aztán a Középtengernek az Indiai Oczeánnal való egykori összefüggésére lehetne következtetni. A hatalmas Sphyraenodus, a mai Sphyraetia-génusz legnagyobb fajának, az ú. n. Barracuda-nak rokonságából való. Ez a nagy ragadozó hal a mai forró- és melegövi tengerekben, tehát az Indiai Oczeánban is, annak partjai közelében igen el van terjedve. Ez a tény szintén arra 1 Palaeoiclithyologiai adatok. (A m. kir. Földt. Intéz. Evkönyve. XIV. k. 1902. 1. füz. 10. 1. IV. t. 1. ábra.)
