Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
24 I)' KOCH ANTAL beocsini faj és az előbb említett régibb fajok. Pontosabb összehasonlítás a beocsini maradványok hiányossága miatt nem lehetséges ; de habár geologiai kor tekintetében legközelebb állanak is egymáshoz, a háti sörényúszókra és a pikkelyekre nézve oly lényeges eltérés mutatkozik e két faj között is, hogy azonosságuk ki van zárva. Tekintettel arra. hogy a plioczénből kihalt Lates-faj nincs még leírva, a beocsini maradvány, habár faji bélyegeit pontosabban megállapítani nem lehetett, könn} rebb idézés végett Lates pliocaenus-nak nevezhető. 6. Egy Gyrodus sp.-nek valószínűleg bemosott kövezetfoga. (A VI. tábla 7. ábrája.) A beocsini czementmárgából végre kikerült egyetlen példányban egy nagy, kerekded, lapos kövezetfog is, mely oly feltűnően hasonlít a Gyrodus-nemnek kövezetfogaihoz, hogy nem is tarthatom másnak. Előzetes jelentésemben ugyan a Labroid-halak torokfogaira gondoltam : de pontosabb egybevetés után azt látom, hogy mind nagyság, mind alak tekintetében távol áll ezen családbeli csontos halak torokfogaitól. A laposan domború, tetején egészen lelapított fog 1*3 és l-4 cm. átmérőjű és 04 cm. magas. Alól üreges, úgy hogy a fogkorona kb. 2 mm. vastag, csészealakú héjt alkot, melynek külső felületét kb. 0*4 mm.-nyi zománczréteg, belső részét pedig 1*6 mm. vastag, világos sárgás, finoman harántrostos dentinállomány képezi. A zománczréteg közepén kb. 5 mm. átmérőjű, sötétebb palaszürke ovális foltot és e körül különböző szinü, változó szélességű gyűrűket mutat, melyek közt a meredeken leeső szélen különösen a sárgásfehér zománczgyűrü igen feltűnő. Ez alatt a zománcz 2 mm.-nyi alapgyűrüje már egészen merőleges, barnaszinű és erősen rovátkás-ránczos szerkezetével élesen eltér a zománcz többi sima részétől. Ezek a sajátságok mind határozottan a ganoid Gyrodus-nem fogaira utalnak. Mivel azonban a Gyrodus-nem az eddigi tapasztalatok szerint a Jurától kezdve csak a Kréta időszak végéig élt, nem hihető, hogy Beocsinnál még a plioczén korszakban is létezett volna valamely faja. Sokkal valószínűbb, hogy ez az egyetlen fog a Fruskagora felső-krétakori rétegeiből került véletlenül a czementmárgába, a mint tényleg e hegység idősebb rétegeinek kőzeteiből és ásványaiból is elég gyakran kaptam már kisebb-nagyobb töredékeket a czementmárgába bezárva, így különösen szerpentint és magnetitet. Igaz, hogy eredeti fekhelyükön a felső-kréta rétegekből még nem sikerült a Gyrodus valamely maradványát találnunk, de a gyér előfordulás a bemosatás lehetőségét nem zárja ki. A további kutatásoknak marad fentartva erre nézve biztos adatokat szolgáltatni.
