Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai

A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖYÜLT HALAI. 17 (II. tábla 5. b ábrája) fogperemén is, melyen a lehullott sűrű apró fogaknak megfelelő párnácskái szépen feltűnnek. Ugyancsak a beocsini Praeoperculum-töredék (VI. tábla 13. ábra) is nagyon emlékeztet a Servatius-éra, de ezénél nagyobb és erőteljesebb. A hátulsó peremnek egyenletesebb fogacskái után az alsó, de hiányos peremén itt is nagyobb, de ritkásabb és szétágazódó fogazatnak a nyomai láthatók. Még feltűnőbb a beocsini kormányuszónak (VII. tábla 1. ábra) hasonlatossága a recens Servatius-fajéhoz. Ennek sugarai is kissé lekerekített élben végződnek hátul és nincsenek beöblösödés által két lebenyre osztva, mint a közel álló Labrax-nemnél. Az utolsó farkcsigolyából indulnak ki a függőleges farklemezek. Ezekből a két középső főlemez. több lemez összenövésével feltűnő széles, míg a Serranus aeneus-éi kétkét kesken}

rebb lemezre válnak szét. E tekintetben a beocsini maradvány inkább a rokon Labra:/ -nem kormányuszójának az alkatára emlékeztet. A farksugarak számát azoknak töredezett és elmosódott volta miatt nem lehet kétségtelenül megállapítani, de együttvéve kb. 24 lehetett a kormányuszó mind a két lebenyében. Mindent összefoglalva, a leirt három vázrésznek összes bélyegei alapján elég bizonyossággal lehet a Serranus-nemre következtetni, de e töredékek aligha elégségesek arra, hogy a fajt is meg lehessen állapítani. Ilyen nagyságú kihalt Sewanus-fajt az irodalomból nem ismerek. KRAMBERGER Serranus altus-d, mely a Zágráb mellett fekvő Sv. Simon szarmata márgapalájából került .ki (id. m. p. 101. tab. XXIII. hg. 1.), szintén jókora faj ugyan, de a beocsini legalább is másfélszer akkora lehetett. Ennél a fajnál a függőleges középső farkleniezek 2—2 részre vannak válva s a farksugarak száma szintén 24 lehetett. Farkcsigolyái feltűnően hasonlítanak a beocsini fajéhoz. 5. Lates pliocaenus n. sp. (VI. tábla 14 a b ábra.) A Pereidae családnak ez a neme szintén képviselve van a beocsini halmaradványok közt, három darabbal, melyek nagy kerekded, érdes pikkelyeik által tűnnek fel. Az egyik példányon csak a pikkelyek szétszóródott rendetlen halmaza látható néhány bordatöredékkel. A második példányon a szétszóródott pikkelyek alatt a gerinezoszlop nyoma is látható már egyes csigolyákkal. E csigolyák teste nyúlt, erősen beszűkített oldalakkal. Csak a harmadik példány, melyet lerajzoltattam, van oly állapotban, hogy abból a hal nemére következtetni lehet. Megvan rajta a törzs hátfelének a csonkja, a fej tövétől kezdve közel a farkig és a háton két, csekély köz által elválasztott sörényúszóval. E törzscsonknak hosszúAnnales Musei Xationalis Humjarici. II. -