Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)
Koch, A.: A beocsini czementmárga kövült halai
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 9 siti magában, .tehát a kettő között áll: a beocsini Merlangus-nál azonban tetemesen kisebb hal volt, mert körülbelül 1 3 m. hosszú. Ilyen az inzersdorfi agyagból STEINDACHNER által leírt Pliycis Suessi és a KRAMBERGER által Podsused szarmata márgapalájából leírt három apróbb Gadus-í&j, melyek geologiai korra nézve elég közel állanak a beocsini halhoz. Öszszes bélyegei alapján tehát, a mennyire megállapíthatók voltak, azt hiszem, hogy kihalt új fajjal állunk szemben. Tekintettel előfordulási helyére és fekhelyének geologiai emeletére is, erre a nagy Merlangus fajra a pannonicus nevet hozom javaslatba. 2. Brosmius Strossmayeri KRAMB. (A III. tábla 1—2. ábrái.) Dr. D RAG . K RAMBERGER-G ORJANOVIC , Die jungtertiäre Fischfauna Croatiens. II. Theil. (Beiträge z. Paläont. Oesterr.-Ungarns. Wien. III. Bd. 1884. p. 69. tab. XIV. fig. 1.1 A Tőkehalfélék (Gadidae) egy második neme, a Brosmius (köznéven: Torsk) is képviselve van a beocsini czementmárga halmaradványai közt egy törzscsonkkal, melynek mind a két ellentétes felét lerajzoltattam, mert igen jól kiegészíti azt a szintén Beocsinból származó példányt, mely után KRAMBERGER e fajt fölállította. KRAMBERGER szerint az ő példánya, mely mint STROSSMATER diakovári püspök ajándéka került a zágrábi muzeumba, fehér mészmárga (szarmata?) táblán van és állítólag Beocsinból való. Én most a saját példányommal eloszlathatom a lelőhely valódisága iránti kételyét és azt is konstatálhatom, hogy nem a szarmata-, hanem az alsó pannóniai emeletből való az a mészmárga, melyben ennek a kihalt halfajnak maradványai találhatók. Eddigelé csak erről a két példányról van tudomásom, miből az is következik, hogy előfordulása jóval ritkább lehet, mint a fennebb leírt Merlangus-fajé. KRAMBERGER példányán az egész halnak a nyoma megvan ugyan, de igen sok hiánynyal és hézaggal, különösen a törzs közepe táját tekintve : míg az én példányomon kiválóan a törzsnek ez a része van meg sokkal tökéletesebb állapotban, mint e faj eredeti példányán. KRAMBERGER példányának hosszúsága 32 cm., magassága 8'3 cm., míg az enyém a csigolyáknak csaknem másfélszer akkora voltából ítélve, jóval nagyobb lehetett. Példányomon húsz (20) csigolya olvasható össze, míg az egész halnak KRAMBERGER szerint 16+36, tehát összesen 52 csigolyája van. £ szerint példányomon a törzscsigolyákon kívül még egynehány farkcsigolya is megvan. A csigolyák mind többé-kevésbbé négyszögűek, erősen homorú oldalakkal, azokon 3— 4 hosszanti léczczel és közöttük mély barázdákkal vannak ellátva. Alakra teljesen egyeznek a KRAMBERGER rajzán föltüntetett néhány ép csigolyával.
