Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1904)

Zimányi, K.: Pyrit Kotterbachról Szepes vármegyében

PYRIT KOTTERBACHRÓL SZEPESVÁRMEGYÉBEN. r (25.15.6] ennek az alaknak jele kissé komplikált, egyetlen jól kifejlett lapja közel fekszik az egyszerűbb jelű (531)-hez. Az új alak lapjai két ismeretes övhöz tartoznak, az egyik [530 : 001 = 350], a melyben (531) és (532) ismeretes lapok közt fekszik ; a másik öv [100 : 052- 025], ebben (11.5.2) és (852) közt jelennék meg. A lap jelét azonban csak mérésekből határoztam meg, mivel sem {530}, sem [520] pentagondodekaéderek nem voltak meg ezen a kristályon (XI. tábla, 8. ábra). mérve : számítva : {25. l5.6}-ra {531}-re (25.15.6): (111) = 27° 5' 26° 51' 28° 34' : (100) = 32° 43' 32° 53' 32° 19' : (010) = 59° 56' 59° 45' 59° 32' TD [7.11.22] dyakisdodekaéder egyetlen jól kifejlett lapjának helyzetét és jelét két ismeretes övből határoztam meg, ezek pedig voltak [065 : 111 = 11.5.6] és [100 : 212 = 021], azonkívül a mérés és számolás eredményei igen jól egyeztek (XI. tábla, 11. ábia). mérve : számítva : (7.11 .22) : (111) = 25° 32' 25° 267*' : (111) = 66° 5' 66° lVa' : (100) = 74° 11' 74° 6

3 4' : (001) = 30° 33' 30° 39 W A következőkben a megmért kristályok érdekesebb kombináczióit kissé részletesebben iront le ; a biztosan megállapított, nemkülönben a kérdéses alakokra és vicinális lapokra vonatkozó méréseket alább összefoglalva adom. 1. kristály. E kristályka nagysága a tengelyek irányában 1 '5 mm, kombinácziója a többiekétől némileg eltérő, a mennyiben [210] mellett még [650] is nagy lapokkal fejlett ki (X. tábla, 3. ábra), ez által emlékeztet vom RATH-tól

1 Cliichilianeról és GROTH-tól 2 St. Pierre de Mesageról leírt pyritekre. A lapok általában igen jól tükröznek ; feltűnő a szélesebbeknél a finom rostozás, a mely [650] és [210] lapjain változó, egyeseknél ugyanis a rostok párhuzamosak a jellegző éllel, míg másoknál ezekre merőleges, [950] és [970] lapjain szintén merőleges az emiitett élre. Ezt a két utóbbi alakot FRANZENAU találta először a bélabányai pyriten ;ritka alakok még a pyritre új [850]. továbbá a már régeb1 POGGENDORF'S Ann. CXLIV. 1872, p. 582. - Mineralog. Sammlung d. Kais. Wilhelm-Univer. 1878. p. 35. Mathem. és Természettud. Értesítő. XVI. 1898. p. 291. 7*