Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ÚJ KIADVÁNYOK - A SZERKESZTŐSÉG: Éva Nyerges, Spanish Paintings. The Collections of the Aluseum of Fine Arts, Budapest

így a szigorú kronológia kissé meg is szakad. A legjelentősebb alkotásokat részletes műelemzés ismerteti, a festmények származásától kezdve az aktuális kutatási eredmények magas szintű ismeretterjesztő formában történő bemutatásáig. Közérthető módon vezet végig a könyv a napjainkban hat teremben és egy kabinetben, valamint a körfolyosón kiállított spanyol gyűj te ményen. Bár a kötet elsősorban múzeumlátogatóknak készült, a szakemberek számára is hasznos, mivel a Szépművészeti Múzeum napjainkban spanyolnak tartott összes művét közli. A függelékben először kerülnek publikálásra színes illusztrációkkal a raktárban őrzött művek, egy jegyzék pedig a korábban spanyolnak tartott festményeket sorolja fel. A leltári szám szerinti, valamint mesterek szerinti mutató, és a Pigler Andor 1967-es képtárkatalógusa utáni újabb irodalom alapvető tájékozódást biztosít a könyv végén. A spanyol gyűjtemény legjelentősebb új szerzeményei a középkorból, valamint a 1 7. századból származnak. A Maestro de Retascón Szent András-oltárának középképét Nyerges Éva kötötte az egykori oltár további darabjaihoz. Garcia de Benabarre katalán mester montanyanai oltárának Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló úgynevezett ajtó-képei éppúgy a gyűjtemény új nagy nyereségei, mint Morales Ecce Hon/ója. Magyarországon először került közlésre a szintén új szerzeményű infánsportré, Bartolome Gonzalez 1618-ban jelzett alkotása, pótolva a gyűjteményből korábban hiányzó udvari portréműfajt. E mester képei jellemző példái a megrendelésnek megfelelően változó festői stílusnak, ugyanis 1621-ben jelzett, korábbról már a gyűjteményben található oltárképe, a Keresztelő Szent János egészen más: Caravaggio követő, tenebroso stílusról tanúskodik. Francisco Barranco újonnan szerzett képe a 17. század harmincas éveiben, Sevillában virágzó csendéletfestészetet képviseli. A cordovai Antonio del Castillo y Saavedra egykor Zurbaránnak tulajdonított Bin?bánó Assisi Szent Ferenc képe talán a legjelentősebb spanyol új szerzemény. Ugyanakkor érdemes itt megemlékeznünk a szerző újabb kutatási eredményeiről, köztük a közelmúltban meghatározott, a francia iskolából a spanyolba átsorolt, és José Antolíneznek tulajdonított Férfiképmdsról, továbbá az ugyancsak madridi mesternek, Escalanténak attribuait vázlatképről, a Bro?izkígyóró\, amely egyetlen vázlat a gyűjteményben, s amelyet 1822-es megvásárlásakor még Velázquez vázlatának, később, az 1920as években pedig Van Dyck alkotásának tartottak. Escalante kompozíciója csupán e vázlata alapján ismert. E kötetben került először közlésre az a madridi iskolába sorolható négy festmény is az Évszakok ábrázolásával, amelyek készülése az 1640-es évekre tehető, s amelyeket a 18. század végén lábazati résszel és hónapnév-feliratokkal kiegészítve paravánná alakítottak át. Az angol nyelvű kötet új, igen esztétikus formában jelent meg, Pongrácz Farkas terve alapján. A kivitelezés a Color Plus és a Mester Nyomda munkáját dicséri. A Szerkesztőség