Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Zuhanás a világba. A manierizmus művészete Európában

szerepelt először külföldi kiállításon azóta, hogy a restaurálás a jelenet öt, sokáig láthatatlan szereplőjét szabadította ki az átfestés alól. Vasari Kánai menyegzőjét 1999-ben adta vissza a kanadai állam jogos tulajdonosának, a budapesti múzeumnak, így szintén bekerülhetett a kölcsönzött műtárgyak közé, a manierista esztétika első számú terjesztőjének egy jellegzetes produktumával téve még teljesebbé a hamburgi tárlatot. Míg a válogatás a Szépművészeti Múzeum dolga volt, a rendezés koncepcióját a kiállítás német kurátora, Michael Philipp alakította ki. Az egyes szekciók a manierista stílus egy-egy fontos tulajdonságát állították a középpontba, és a katalógus is ennek megfelelően tagolódott fejezetekre. A szekciókra, illetve fejezetekre bontás feltétlenül szükséges és hasznos volt az áttekinthetőség és a látogatók ismereteinek elmélyítése érdekében, még ha a művek természetesen soha nem a stílus egyetlen ismérvét mutatják is csupán. A szekcióik közül „A kép mint színpad" a művész rendezői szerepére, „Az evilági momentumok" a portré új, udvari formuláira és a zsánerkép műfajának születésére, a „Megfogható közelségben" a manierista kompozíció egyik kitüntetett sajátosságára, „Az új színek, felvillanó fények" a színvilág és a fényeffektusok elvonatkoztató és teátrális vonásaira, az „Örvénylő kép" a reneszánsz térszerkesztő elvek gyökeres megváltozására, a „Táj mint színpad" a tájképfestészet első nagy korszakának irodalmias kísérleteire és eszköztárának kidolgozására, végül a „Sóvárgó pillantások" az erotikus tartalom manierista összetevőire irányította a kiállítás látogatóinak és a katalógus olvasóinak a figyelmét. Ugyancsak a katalógusban négy bevezető tanulmány - Michael Philipp, Michael Thimann, Gálos Miklós és Vécsey Axel egy-egy írása - összefoglaló módon adott tájékoztatást a manierista művészet elméletéről és gyakorlatáról, valamint a Szépművészeti Múzeum manierista gyűjteményének kialakulásáról. Nem utolsósorban a katalógus kitűnő minőségű reprodukciói, amelyeket a múzeum három gyűjteményi osztályának összesen tizenhat munkatársa kommentált, nyújtott biztosítékot arra, hogy a rövid ideig nyitva tartó kiállításról a jövő számára hiteles dokumentum maradjon fenn. Tátrai Vi h nos