Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Reneszánsz és manierizmus Németalföldön
egyházatya és az oroszlán alakját Pieter de jode metszetben készítette el, míg a környező tájat Brueghel rajzolta meg hozzá. A következő teremben kaptak helyet a Prágában működő úgynevezett rudolfinusok. 1600 körül II. Rudolf császár udvarában kiváló művészek telepedtek le: Spranger, Paulus van Vianen, Adiaen de Vries, Pieter II Stevens, akik az udvar vezető mesterei lettek. Példátlanul friss, intim természetszemlélete révén a kiállítás egyik csúcspontja volt az a nyolc tájrajz, amelyeket a rendező a Van Vianen salzburgi vázlatkönyvéből származó tizenhét Budapesten őrzött lap közül választott ki. Stevens hat kiállított lapján újszerű a természetes fényhatások és az atmoszferikus jelenségek visszaadására irányuló törekvés, amelyben az ecsetrajz hangsúlyos szerepet kap. Az utolsó terem a holland késő manieristáké (Karel I van Mander, Goltzius, Abraham Bloemaert, Jacques II de Gheyn). A rudolfinus Spranger művészete Karel I van Mander közvetítésével jutott el a haarlemi mesterekhez, így Goltziushoz is, akinek szenvedélyes Prófétája remekül példázza a holland késő manierizmus expresszív változatát; a sprangerizmus évtizedekre megváltoztatta Eszak-Németalföld művészeti produkcióját. Jacques II de Gheyn tanulmánylapja már a 17. századi holland realizmus jegyében fogant: az alakok pszichológiájának ábrázolása olyan meggyőző, mintha élő modell után készültek volna. Bloemaert két parasztház-ábrázolása a korszak e nagy rajzokijának jellegzetes műve, mellyel új műfajt vezetett be a németalföldi művészetbe. Gerszi Teréz, a kiállítás kurátora, 197l-es szakkatalógusához képest (Netherlandish Drawings in the Budapest Museum: Sixteenth-Century Drawings, An Illustrated Catalogue, két kötet, Amsterdam-New York 1971) új mestermeghatározásokat ismertet a kiállításon. A katalógusban az 1971-ben még csak Floris köréhez kapcsolt Apollón és a múzsákat a mester fiatalkori rajzaként publikálja. A korábban Hans Speckaert művének tekintett Angyali üdvözletet a szerző újabb kutatásai alapján Karel (I) van Mander nevéhez köti. A rajz- és rézmetszettechnikával készült érdekes Szent Jeromos-lapot ebben a katalógusban publikálta először. A francia fél kérésének megfelelően a katalógus egy hosszabb bevezetőt és az egyes rajzokhoz írt rövid címszavakat tartalmaz. A bevezető a gyűjtemény történetét ismerteti és nagyvonalakban jellemzi e rendkívül szövevényes és ellentmondásos évszázad főbb irányzatait. Fő tendenciaként az italianizmus előretörését határozza meg, amely elsősorban a térben dinamikusan mozgó alakok megformálásában ölt testet. A németalföldi művészet mindemellett egyes műfajokban megőrizte hagyományos jellegét, és a század folyamán, különösen a második felében egyre inkább kölcsönhatásról beszélhetünk. Az italianizáló folyamat azonban lassú volt: nehéz küzdelem az új formáért, és csaknem az egész évszázadot igénybe vette. Gila Zsuzsanna
