Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Ferdinand Hodler - Egy szimbolista látomás

egyvonalú stílusfejlődés jellemzi, hanem életműve sokkal inkább állandó kerettémák és ábrázolási módok variációinak komplex szövedéke, ahol az idő csak a harmadik dimenziója a teljes festői és intellektuális mátrixnak. A kronológia mindazonáltal megmaradt vezérfonalnak: minden egyes terem nagyjából egy évtizedet mutatott be, de az egyes termeken belül a műveket úgy rendezték el, hogy mindez elősegítse az életművön belüli tematikus összefüggések felismerését, és egyben lehetővé tegye a művek zavartalan szemlélését. Ugyanezen okból minden teremben meglehetősen nagy középtér állt a látogató rendelkezésére, aki így szabadon kísérletezhetett a nézőtávolsággal és egyúttal megfigyelhette, hogy egy és ugyanazon festmény mennyire más vizuális hatást kelt közelről és távolról - csaknem azon „hibrid képekhez" hasonlóan, amelyeken közelről Einstein, távolról viszont Marilyn Monroe látható (például a katalógusban 82. és 87. számmal reprodukált tájképek). A látogató már csak azért is késztetést érezhetett a teljes kiállítótér bejárására, mert az látképpé szervezte Hodler művészetének belső kapcsolódási rendszerét: bizonyos pontokról több termet is be lehetett látni, így a rokon alkotások, eltérő dátumuk és egymástól távoli elhelyezésük ellenére is, egymás mellett jelentek meg. A kiállítást egy több mint 400 oldalas, gazdagon illusztrált katalógus kísérte, amely német, angol és magyar nyelven jelent meg. Ez a Katharina Schmidt által szerkesztett kötet egyfajta kibővített kiállításvezetőként is használható: abban a sorrendben és csoportosításban tárgyalja az egyes műveket és műcsoportokat, ahogy azok a kiállításon szerepeltek. Ugyanakkor azonban önmagában, egyfajta monográfiaként vagy tanulmánygyűjteményként is haszonnal forgatható, mivel szisztematikusan sorra veszi Hodler életművének legfontosabb elemeit. Két tanulmány is foglalkozik Hodler és a romantika kapcsolatával: Főidényi László a Hodler művészetében fölfedezhető romantikus reminiszcenciákról ad rövid áttekintést, Werner Busch pedig azt teszi kritikai vizsgálat tárgyává, hogy a transzcendencia fogalma és képi megjelenítése valójában milyen szerepet játszott a Rosenblum által tételezett északi művészeti hagyományban, illetve hogy Hodler mennyiben és hogyan helyezhető el benne. Az eszmetörténeti összefüggéseknek az életrajzba való átkötését Oskar Bätschmann végzi el, aki rendszerezi a Hodler művészetét alakító művészeti elveket és művészi mintaképeket. Egy-egy tanulmány foglalkozik azokkal a műfajokkal, amelyekben Hodler a legnagyobb sikereit aratta: Paul Müller a tájképeket elemzi, Katharina Schmidt pedig tárgyilagosan beszámol a monumentális történeti kompozíciók keletkezéstörténetéről. Jelentős egybefüggő műcsoportokat és azok művészettörténeti hátterét tárgyalja további három tanulmány: Matthias Frehner a ma Bernben őrzött nagy szimbolista képeket, Sharon Hirsh a párizsi Rózsakeresztes Szalonra festetteket, Katharina Schmidt pedig a beteg, a haldokló és a halott Valentine Godé-Darelről készített portrékat vizsgálja. Ujabb