Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Reneszánsz a fáraók Egyiptomában. Archaizmus és történeti érzék az ókori Egyiptomban

RENESZÁNSZ A FÁRAÓK EGYIPTOMÁBAN. ARCHAIZMUS ÉS TÖRTÉNETI ÉRZEK AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN 2008. augusztus 8.-december 7. Kurátorok: Francesco Tiradritti és Liptay Éva FRANCESCO TIRADRITTI, RENESZÁNSZ A FÁRAÓK EGYI PTOMÁBAN. ARCHAIZMUS ÉS TÖRTÉNETI ÉRZÉK AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN. BUDAPEST 2008. MAGYAR NYELVŰ KATALÓGUS. 222 OLDAL, SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓKKAL. ISBN 978-963-7063-S3-4 FRANCESCO TIRADRITTI. EGYPTIAN RENAISSANCE. ARCHAISM AND THE SENSE OF HISTORY IN ANCIENT EGYPT. BUDAPEST 2008. ANGOL NYELVŰ KATALÓGUS. 222 OLDAL. SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓKKAL, ISBN 978-963 7063-541 Ha az óegyiptomi művészet sajátos vonásait kívánjuk számba venni, az elsők között említendő a vizuális formák egyöntetűsége, évszázadokon átívelő látszólagos változatlansága. Platón egykor így vélekedett erről a Törvényekben-. „S ha utánanézel, azt fogod találni, hogy náluk [az egyiptomiaknál] a tízezer évvel ezelőtt festett vagy faragott művek - nem az úgyszólván tízezer évesek, hanem a valóban olyanok - a mostani alkotásoknál sem nem szebbek, sem nem rútabbak, és ugyanazon eljárással készültek."

1 Ennek szellemében az egyiptomi templomok ábrázolásaiban a régmúltban rögzített és minden időkre kötelezőnek elfogadott mintaképek (szkémáV) repertoárját vélte felismerni. A művészi fejlődés formáinak makacsul ellenálló, önmaga mechanikus ismételgetésében kimerülő kultúra képe ugyanakkor nem több, mint érzékcsalódás. Az egymástól távol eső korok műremekei között mutatkozó, néha zavarba ejtően nagyfokú hasonlóság inkább az ősi mintákhoz való ciklikus visszatérés eredménye: az egyiptomi kultúra reflexszerű válasza volt ez a nagy kultúrtörténeti korszakok közé ékelődő rövidebb időszakokra, amikor az erős állam helyébe politikai széttagoltság, a virágzó gazdaság és művészi abundancia helyébe pedig hanyatlás lépett. Az örök érvényűnek hitt értékek pusztulásának élménye nosztalgikus vágyat ébresztett az egyiptomiakban a letűnt „aranykorok" iránt, így a mindenkori jelen újrateremtése alapvetően a relatív múltból vett minták követése és aktualizálása jegyében ment végbe. A hangsúly itt az aktualizálás fogalmára, az előképek tárházából való tudatos válogatásra, illetve a modellek felülvizsgálatára, szükség szerinti átértelmezésére esik. Ilyen értelemben a dinasztikus kor valamennyi fő történeti korszakának hajnala egyfajta megújulás, az autentikus egyiptomi kifejezést idézve wehem-meszut, azaz „a születések megismétlése" volt.