Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - Lélek és test. Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével

LÉLEK ÉS TEST. KERTÉSZTŐL MAPPLETHORPETG, A FOTOGRÁFIA LEGNAGYOBB MESTEREINEK SZEMÉVEL 2008. június 6.-szeptember 21. Kurátor: Baki Péter BAKI PÉTER. LÉLEK ÉS TEST. KERTÉSZTŐL MAPPLETIIORPE-IG, A FOTOGRÁFIA LEGNAGYOBB MESTEREINEK SZEMÉVEL. BUDAPEST 2008. MAGYAR-ANGOL NYELVŰ KATALÓGUS. 491 OLDAL. 227 FEKETE-FEHÉR ÉS SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ. ISBN 978 963 7063 52 7 Vannak életutak, amelyek gyakrabban, és vannak, amelyek ritkábban találkoznak. Pedig ha összefonódnak, ha egyikük magába fogadja a másikat, az a két életpályát egyenként is termékeny, ösztönző erővel töltheti fel. A százhárom éves Szépművészeti Múzeum - közép-európai listavezetőként - napjainkra a világ ötven leglátogatottabb múzeuma közé került. A százhetven éves fotográfia pedig az elmúlt évtizedben szintén soha nem látott kiállítási látogatószámot, illetve aukciós leütési árakat tudhat magáénak, külföldön és hazánkban egyaránt. Kettejük sorsa mindeddig mégsem találkozott. A Szépművészeti Múzeum falain belül 2008 nyarán láthattunk először fotográfiai alapú műtárgyakat egy önálló kiállítás alkalmával. Ezt az úttörő szerepet dr. Baán László vállalta a Szépművészeti Múzeum részéről. Bizalma a fotográfia iránt nem volt hiábavaló: a Lélek és test című fotókiállítást több mint hetvenezer látogató tekintette meg a négy hónap alatt. Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások ez idáig vagy egy jód körülhatárolható korszak termését, vagy egyéni alkotói életutat, vagy pedig művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Lélek és test című kiállítás szakított ezzel a hagyománnyal: a látogató nemcsak a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait tekinthette meg, hanem - az emberi létezést meghatározó dualitás alapján - tematikus egységekbe rendezve követhette nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait az 1800-as évek végétől napjainkig. A kiállítást hat csoportra bontottuk: voltak, amelyek az emberi test fotográfiai ábrázolásának módozatait járták körül (például A test maga), a legtöbb azonban az emberi létezés alapvető kérdéseivel foglalkozott (például Egyedül, Együtt-lét, Számkivetve). Az anyag összeállításában nem a mennyiség, hanem a minőség volt a fő szempontunk: a hazai és a nemzetközi mezőny legjelesebb képviselőit gyűjtöttük egybe és tártuk a művészetkedvelő közönség elé. A kiállításon szereplő több mint kétszázhúsz fotográfia negyvenhét hazai és negyvenkét külföldi mester alkotása; legtöbbjük