Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

ANNUAL REPORT • A 2008. ÉV - A szépség vonalai

ban, Renaissance et maniérisme aux Pays Bas (Reneszánsz és manierizmus Németalföldön) címmel, Gerszi Teréz rendezésében. A korszakot, amelyen a Szépség vonalai című tárlat átível, a fontainebleau-i iskolában gyökerező francia manierizmus és Jacques-Louis David kimért, szikár neoklasszicizmusa foglalja keretbe. A kezdő- és végpont között, stílusokra és nevekre bontva két évszázad jelentős művei láthatók: közöttük, a művészettörténeti tényeknek megfelelően, meghatározó szerepet kapott a francia klasszicizmus. A kiállítás kiemeli, hogy vezető művésze, Nicolas Poussin, aki - akárcsak Claude Lorrain, a klasszikus táj nagymestere - pályája során mindvégig hazáján kívül, Rómában működött, már életében Európa-szerte óriási hatást gyakorolt: művészetét a párizsi Festészeti Akadémia a csúcsra emelte, intellektuális szemlélete egészen az úgynevezett színvitát követő generációváltásig kikerülhetetlen. A sort az abszolutizmus korának - itáliai változatánál sokkalta józanabb - francia barokkja folytatja, amelyet még Simon Vouet „importált" Párizsba. O XIII. Lajos hívására tért vissza Rómából, majd műhelyt nyitott és részt vett a Királyi Festészeti Akadémia megalapításában. A stílust Charles Le Brun, XIV. Lajos első festőjének neve fémjelezte leginkább, aki többek között a flandriai hadjáratáról diadalmasan hazatérő királyról készített allegorikus portréjával szerepelt a kiállításon. A fiatal Le Brun tanítványként éveket töltött Poussin mellett: ő is ugyanazon lélektani hajtóerők hatása alatt állt (ahogyan néhány nemzedéken át utódai is), amelyek a korábbi művészek vágyait is diktálták, ez pedig nem más, mint Róma vonzása. Az 1666-ban megalakított római Francia Akadémia - továbbképzés céljából - három-öt éves állami ösztöndíjat adott az arra érdemes feltörekvő művészeknek. Az előkelő stipendiumot elnyerte Fragonard, Watteau, David és a kiállítás egyik kevésbé ismert, de izgalmas és romantikus látásmódú művésze, Le Bouteux is, akinek éppen Rómában veszett nyoma. A par excellence francia stílust, a rokokót képviselő lapok között ott voltak a Louvre gyűjteményének legszebb rajzai, Watteau könnyed kézzel papírra vetett alak- és fejtanulmányai, Fragonard briliáns mitológiai és életképei, itáliai tájai, Boucher vonzó női aktja, Hubert Robert itáliai ihletésű táj- és városábrázolásai. A nyolcvannégy kiválasztott rajz funkcióiból és tematikájából két évszázad francia történelme is kirajzolódott, kezdve a Francia Akadémiát megteremtő Richelieu bíboros és XIII. Lajos korától a hosszú életű Napkirály, XIV. Lajos pompát és engedelmességet követelő korszakán át XV. Lajos uralmáig, amelyre az érzelmek és az érzékek dominanciája nyomta rá bélyegét. A felvilágosodás kora és a francia forradalom vészterhes időszaka, amely csodálatos módon megkímélte Hubert Robert életét, I. Napóleon 1804-es császárrá koronázásával zárul: ez már a szemléletváltások és visszalépések sorozata, amit a tárlat romantikus és neoklasszicista alkotásai, köztük Jacques-Louis David művei érzékeltettek.