Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)
Nicolas Vleughels budapesti képe: XI. Kelemen pápa 170l-es beiktatási szertartása
bíborossal és Pierre Crozat körével állt kapcsolatban. Valószínűleg Correggio lelkes híve lehetett, mivel lemásolta a mesternek a parmai San Giovanni Evangélista-templomba festett kupoladekorációját. 24 A velencei levél azonban a Pápa beiktatási szertartása Rómában című festmény megszületéséről és jelentéséről közöl különlegesen értékes információkat. Először is lehetővé teszi készítése helyének és idejének meghatározását: a művet 1707. március vége előtt kezdték el Rómában és Velencében, valószínűleg a következő év augusztusa folyamán fejezték be. Vleughels egyik első, napjainkban azonosított festményéről van tehát szó, amelyet az akkor már harminckilenc éves művész a pavlovszki A gazdag ember és a szegény Lázár című képével (4. kép) körülbelül egy időben, vagy valamivel később festett. A festmény ismeretlen megrendelő számára készült, akiről azért feltételezhető, hogy francia, minthogy a levelet Vleughels az anyanyelvén fogalmazta meg. Másrészt a levélben említ egy „Alonsieur Rousseau"-t, egy Velencében letelepedett francia kereskedőt, akinek a vendégszeretetét élvezte, és akivel élete végéig baráti kapcsolatot ápolt. 23 Biztos, hogy a levél címzettje előírta a megfestendő kép témáját, sőt, pontos útmutatást közölt arról, milyen is legyen, talán odáig is elment, hogy megszabja a kép méretét vagy azokat a méreteket, amelyeket a fő témához ildomos lenne hozzárendelni. 26 A fő témáról szólva, Vleughels több, a festményén szereplő alakot is megemlít - nézelődőket, bíborosokat, svájci gárdistákat - eléggé pontosan ahhoz, hogy a képet azonosítani lehessen a budapesti festménnyel, s olybá tűnik, hogy a ceremóniákról (2. kép) készült metszetek ötlöttek fel benne, amikor amiatt szabatlkozik, hogy az alakok egymásra halmozását elkerülendő, a szertartásnak csak egy részét ábrázolta. Végül Vleughels levele hosszasan elidőzik a Jézus bevonulása Jeruzsálembe-jelenet ábrázolásánál, melyet a kép felső részére, a bal oldalra „félig elmosódottan" festett meg (6. kép), és amelyen a menet az új pápáéval ellenkező irányba halad. Levele nem hagy semmi kétséget afelől, hogy levelezőtársa kérte tőle az epizód szerepeltetését a vásznon, talán még a szándékait tükröző rajzot is szállított a számára („ezek az alakok a terv szerint igen aprók"). Az epizód ábrázolása támaszthatott némi nehézséget („Minthogy a tárgy, ahogyan Ön annak megvalósítását elgondolta, így követelte meg tőlem"). Vleughels a levele elején beszámol arról a különleges gondosságról, amelyet a megrendelő kérésére szükségesnek tartott („el sem tudja képzelni mennyi időt és mekkora gondot kellett fordítanom egy ilyen mű létrehozására"). Kevesebb mint tizenkét évvel később, a művésznek önálló tárgyként kellett megfestenie ugyanezt a jelenetet - a jelzett és dátummal ellátott (N. V. 1716) kisméretű kép nemrégiben bukkant fel 2 ' (7. kép). Ennek kompozíciójáról két évvel később metszet készült egy 173 l-ben, Párizsban megjelent vallásos tartalmú munkához 28 (8. kép). A fára, nagyon finom faktúrával festett kis táblakép tanúsítja, hogy a művész időközben megtanulta az alakok elrendezését a kép mélységében, aminek a jóval
