Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Nicolas Vleughels budapesti képe: XI. Kelemen pápa 170l-es beiktatási szertartása

NICOLAS VLEUGHELS BUDAPESTI KÉPE: XI. KELEMEN PÁPA 1701-ES BEIKTATÁSI SZERTARTÁSA STÉPHANE LOIRE 2007 végén az Esterházy (IL) Miklós herceg gyűj te menyé bői származó művekből kiállítást rendeztek a compiégne-i kastélyban. A tárlaton szerepelt egy rejtélyes festmény, amelyet a rendezők egy a 17. század végén „Rómában működő római vagy francia festőnek" tulajdonítottak, s témáját a Pápa beiktatási szertartása Rómában

1 címen határozták meg. A kiállítás megtekintésekor merült fel bennem, hogy a kép a francia Nicolas Vleughels (Párizs, 1688M737, Róma) életművéhez kapcsolható: a művet ily módon kiemelhetjük a névtelenségből. Megérzésemet a művésznek egy ismeretlen férfihoz intézett levele támasztja alá, amelyet eddig még a művész egyik fennmaradt festményével sem hoztak összefüggésbe. Ez a dokumentum meggyőzően igazolja, hogy a képet 1707-ben festették, ennélfogva valószínűleg kapcsolatba hozható XI. Kelemen (Mbani) pápa személyével, akit 1701-ben emeltek Szent Péter trónusára. 1871-ben a magyar állam megvásárolta a gyűjteményt Esterházy (III.) Miklóstól, így a szóban forgó festmény bekerült az Országos Képtárba; majd 1896-ban beleltározták a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. A mű kétségkívül azonos azzal a képpel, amely a 41. szám alatt, Francesco Trevisaninak attribuálva szerepel Harrasi Herzan Ferenc (1735-1804) bíboros leltárában.

2 A bíboros gróf 1769 és 1796 között élt Rómában, előbb mint auditor rotae (a legfőbb egyházi törvényszéknek, a Rota Romanának a bírája), később pedig mint a bécsi udvar vatikáni követe. Valószínűleg ez idő alatt állította össze - főképpen bolognai és római művekből gazdag settecento festménygyűjteményét: ennek darabjai díszítették római rezidenciái, a Palazzo dei Cesari, majd a Palazzo Ruffo falait. Herzan Ferenc, szombathelyi püspökké kinevezését követően, 1800-ban hazaszállíttatta gyűjteményét, amely azonban a halála után szétszóródott. Ekkortájt kerülhetett Esterházy Miklós tulajdonába a festmény, amely 1812-ben már szerepelt