Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Albert főherceg (fl621) a ravatalon. Egy régi-új szerzeményű képről

A hercegi porhüvely nyilvános bemutatásának módját megörökítő kompozíció nem hagyományos ravatalkép. Albert herceg madridi ravatalképe közelebb áll a műfaj általánosan ismert típusához, amelynek európai emlékanyagát a corpus szűk képkivágatú, közeli ábrázolása jellemzi, néhány reprezentációs kellékkel - díszes öltözet, textíliák, fegyverek, rangjelzések, uralkodói jelvények - kiegészítve. A budapesti kép, amelyen a brüsszeli palotakápolna belső terében áll a ravatal és a körülötte megjelent személyek, már átvezetés a történeti festészet műfajához. Itt nem irodalmi vagy történeti forrásokat jelenítenek meg legendaszerűen, hanem egy konkrét eseményt ábrázolnak hitelesen, képesriportszerűen. KÍSÉRLET A FESTMÉNYEN SZEREPLŐ ALAKOK AZONOSÍTÁSÁRA A budapesti képen a felravatalozott Albert hercegen kívül még két, egyértelműen a történeti hitelesség szándékával megfestett személy egész alakos képmása látható. A ravatallal szemben álló középkorú férfiú, aki fekete hosszú ruhát és a főherceg címerével, vállánál a Magyarországra utaló Árpád-sávokkal és Csehország oroszlánjaival díszített inget (Wappenrock),

37 továbbá spanyolgallért visel, ugyanebben az öltözékben szerepel Francquart Les Pages című metszetsorozatának 53. lapján (7. kép). O jobbról a második alak, akinek azonosítását egyértelművé teszi a felette olvasható felirat: Adrien de Riebeke, Conseillier et premier Roij d'Armes (tanácsos; a fegyverhírnökök parancsnoka). Riebeke kezében ugyanaz a hosszú, apró koronában végződő bot látható, mint a képünkön. Riebeke szerepel a brüsszeli festményen is: a gyászoló tömegtől elkülönülten, botjára támaszkodva áll a ravatalnak háttal. A másik azonosítandó alak a festmény előterében, a ravatal lábánál térdepel, és szinte hangsúlyosabb helyet foglal el a képen, mint maga az elhunyt. Ebből arra következtethetünk, hogy valószínűleg a kor prominens személyisége volt. A férfiú ráadásul nem is a főherceg, hanem a néző felé fordul, jellegzetes donátori pozícióban. A megrendelő alakja egyértelműen összefüggésbe hozható a kép feliratában szereplő „fundatoris nostri", azaz a „mi alapítónk" megnevezéssel. A szöveg valószínűleg arra utal, hogy a megrendelő olyan intézményit (templomot, rendházat, egyetemet stb.) képvisel, amelynek alapítása vagy működésének fontos mozzanata Mberthez kapcsolódik. A donátor, öltözéke alapján, nagy valószínűséggel a jezsuitákhoz tartozott. A rend tagjainak nem volt saját rendi öltözékük, hanem mindig az aktuális világi papi ruházatot viselték. A férfi kezében tartott birétum is a jezsuita viselet része. Az ábrázolt személy jellegzetes fiziognómiája - a mélyen ülő szem, a hegyes, kissé hajlott orr, a hegyes áll, a rövidre nyírt szakáll és a halántéknál erősen kopaszodó, rövid, őszülő haj alapján felmerül, hogy a donátor Leonard Lessius (Brecht, 1554-Leuven, 1623) jezsuita teo-