Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Albert főherceg (fl621) a ravatalon. Egy régi-új szerzeményű képről

PROH • dOLOR • ECCE ALBERT • FLOS dUCUM OCCVbVTT C. MALLERY OV AIV. dE CA • I. F. (3. kép) A felirat első két sorának fordítása: 0, mily fáj dűlőin íme Albert, minden hercegek virágú elhunyt A felirat utolsó sorában olyan rövidítések szerepelnek, amelyek biztos feloldása még várat magára. Ez a fordítási probléma a festmény attribuálását is megnehezíti, erről a későbbiekben még ejtünk szót. A felirat második sora egy kronostichon: a nagyobb mérettel kiemelt betűk római számokat jelentenek, amelyek összege Mbert főherceg halálának évszámát - amely valószínűleg a kép készülésének évszáma is -, az 1621-et adja ki. A képet harmadik alkalommal az 1952-es háborús veszteséglista fent már idézett, csak adatokra szorítkozó leírásában említik, amely a mű provenienciájaként megnevezi a Zichy-gyűjteményt, a festő nevét pedig újfent kérdőjelesen szerepelteti. MŰVÉSZ ET PÁRTOLÁS ÉS HITÉLET ALBERT ES IZABELLA URALKODÁSA IDEJÉN A festményen lévő feliratok tehát a ravatalon fekvő alakot egyértelműen azonosítják VII. Ausztriai (,Jámbor") Mbert főherceggel, a dél-németalföldi tartományok helytartójával, aki 1621. július 13-án hunyt el Brüsszelben. Albert II. Miksa német-római császár és Mária infánsnő fiaként 1559-ben született Bécsújhelyen. Tizenegy éves korától nagybátyja, II. Fülöp spanyol király udvarában nevelkedett. Eredetileg egyházi karriert szántak neki, ezért 1577-ben kinevezték bíborosnak, majd 1594-ben toledói érseknek. Annak ellenére, hogy sem pappá, sem püspökké nem szentelték fel, vallásos neveltetése egész további életére nagy hatást gyakorolt. Albertnek a hit iránti elkötelezettségéről tanúskodik többek közt az is, hogy az utókor a „jámbor", illetve „istenfélő" jelzővel különböztette meg személyét a többi Mbert nevű uralkodótól. Mbertre a tervezett egyházi pályafutás helyett végül jelentős világi pozíciók vártak: 1584 és 1595 között a Portugália alkirálya címet viselte, 1596-ban bátyja, Ernő főherceg halála után pedig II. Fülöp kinevezte Dél-Németalföld helytartójává. Két évvel később feleségül vette unokatestvérét, II. Fülöp lányát, Izabellát. A főhercegi pár szuverenitást kapott a spanyol koronától a Habsburg Németalföld irányításához.

14 Albert és Izabella közös kormányzásának ideje