Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Frans Floris korai rajzai Budapesten

ltsz. K.58.206; no. 88a: The Rewaking of the Muses after War, toll és barna tinta, 273 x 325 mm, ltsz. K.58.207. Vízjel: címer (Briquet 1201 variánsa). 6 T. Gerszi, Renaissance et Maniérisme aux Pays-Bas. Dessins de musée des Beaux-Ans de Budapest, kiáll, kat., Párizs, Musée du Louvre, Budapest 2008, no. 11; J. Qu. Van Regieren Altena már 1969-es budapesti látogatása alkalmával megjegyezte, hogy a rajz Floris korai műve lehet, és a művész itáliai korszakából való rajzainak újabb publikációi lehetővé tették az attribúció újragondolását. Ez az ülő alak beállítása, felhúzott lába és fejének profil tartása tekintetében csaknem megegyezik Balthasar van den Boss (1518M580) 1555-ből való Lóth és leányai című, Floris utáni rézmetszetének egyik alakjával. Van de Velde 1975, no. P 6, fig. 1 59. 8 Pegasus und die Künste, Hrsg. Claudia Brink-Wilhelm Hornbostel, kiáll, kat., Hamburg, Museum für Kunst und Gewerbe, München 1993, no. IV. 4; 111. Bartsch 31, 4-1 (463). 9 C. van de Velde, A Roman Sketchbook of Frans Floris, Master Drawings VII, 1969, 255-286. 10 Van de Velde 1975, no. T 27, fig. 124, 125; E. Brugerolles, Renaissance et Maniérisme dans les Ecoles du Nord. Dessins des collections de l'Ecole des Beaux-Arts, kiáll, kat., Hamburg, Kunsthalle, 1985, no. 66. 11 Már mestere, Lambert Lombard liége-i műhelyében, és bátyja, Cornelis Floris közvetítésével (mindketten 1538 körül Itáliában voltak) felkészülhetett az antik művek és az olasz művészet befogadására. A nagy reneszánsz mesterek, Raffaello és Michelangelo mellett főként Polidoro da Caravaggio, Giulio Romano, Perino del Vaga és Francesco Salviati műveit tanulmányozta, másolta. 12 Antonio Fantuzzi (1537 és 1550 között Fontainebleau-ban) Francesco Primaticcio? (1504-1570) után, Múzsák a Parnasszus tövében, rézkarc, 1542-1543, lásd H. Zerner, Die Sehlde von Fontainebleau. Das graphische Werk, Wien-München 1969, no. A. F. 20. 13 Francesco Primaticcio, Diana és a háromarcú Hekaté koszorúval díszítik Pegazust, toll, barna tinta, világosszürke lavírozás sárgásfehér papíron, 248 x 198 mm, 1533-1535 körül, magángyűjtemény, kiáll, kat., Hamburg 1993, no. IV. 2, pl. 42. 14 Vande Velde 1975, 81-83, 121. 15 Ibid, no. S 193, fig. 102. 16 Ibid, nos. P 107-116, figs. 256-265, és P 117-123, figs. 270-276. 17 Ibid, no. S 120, fig. 58; J. S. Held, Museo de Arte de Ponce, Ponce 1965, 65-67, fig. 47; a ponce-i képhez készült kompozícióvázlat is megmaradt: Stockholm, Nationalmuseum, lásd Van de Velde 1975, no.T44, fig. 143. 18 Van de Velde 1975, no. P 133, fig 286. 19 (]arel van Mander, Het Leven der Doorluchtige Nederlandsche en Hooghduytsche Schilders, Mckmaer 1604, fol. 242. 2,1 Van de Velde 1975, no. S 120, fig. 58.