Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben

portrén, Poulsen 1974, no. 192, 185-186, pl. CCCXII-CCCXIII, valamint egy nem meghatározott Severus kori portrén is, Poulsen 1974, no. 168, 164-165, pl. CCLXX; D. Ziegler, Frauenfrisuren der römischen Antike - AbbildundRealität, Berlin 2000, 172, Taf. 21, Julia Domna Leptis Magna típusú portréin. Inan-Alföldi-Rosenbaum 1979, Nr. 187, 213-215, Taf. 140. 1-2, Claudia Antonia Tatiana portréja. A hajviselet alapján történő keltezéshez lásd J. W. Salomonson, Spätrömische Tonware mit ReliefVerzierung aus nordafrikanischen Werkstätten. Entwicklungsgeschichtliche Untersuchungen zur reliefgeschmückten Terra Sigillata Chiara C, Bulletin van de Vereeniging tot Bevordering der Kennis van de Antieke Beschaving 44 (1969), 52. J. W. Salomonson, Kleinasiatische Tonschalen mit Reliefverzierung. Bemerkungen zu einem Fragment der 'Oinophorengattung' in der Universitätssammlung in Utrecht, Bulletin van de vereenging tot bevordering der kennis van de antieke beschavingte 's-gravenhage 54 (1979), Anm. 34, 125; Salomonson 1980, 67. Az antik káyvvoc egyébként nem csak a fentiekben leírt formára vonatkoztatható: H. A. Thompson, Two centuries of Hellenistic pottery, Hesperia 3 (1934), 450-451. Meghatározásához lásd U. Heimberg, Oinophoren. Zur kaiserzeitlichen Reliefkeramik, Jahrbuch des Deutsch en Archäologischen Instituts 91 (1976) [1977], 282-285. A káyvvoc vagy káyvvov és lagoena terminológiájához újabban R. Pierobon, Lagynos: funzione e forma, Revue d'études Ligures XLV(1979), nos. 1-4, 27-50; U. Mandel, Weißgrundige Lagynoi aus Knidos, in 5e Congrès int. céramique hellénistique, Chania 1997, Aeívcu 2000, 181. Mandel 1988, 113 sk.; Flecker 2005, 108. K. Roth-Rubi, Untersuchungen an den Krügen von Avenches, Acta Rei Cretariae Romanae Fautores, suppl. 3. Augst/Kaiseraugs 1979, 18 sk. Türk Arkeoloji Dergisi 16 (1967), 153, 7., 91., 96. jegyzet, I. C. Love, Knidos excavations in 1968, Türk Arkeoloji Dergisi 17 (1968), 2. szám, 123-128; I. C. Love, Excavations at Knidos 1972, Türk Arkeoloji Dergisi 21 (1974), 2. szám, 86. Korábban G. Heres, Fuß 10 (1968), 185, Nr. 36, 38, 103, 112 a knidosi típusú mécsesek gyártóhelyének Miletost tartotta. Vele szemben Knidost javasolja műhelyüknek E. M. Cahn-Klaiber, Die antiken Tonlampen des Archäologischen Instituts der Universität Tübingen, 1977', 29 skk. A korábbi kutatás inkább Mexandriát tekintette kiindulópontnak: B. Bonis E., Későhellénisztikus domborműves edénycsoport elterjedése a római tartományokban (Die Verbreitung einer Gruppe von späthellenistischen Reliefgefäßen in den römischen Provinzen), Archaeologiai Értesítő 79 (1952), 1-2. szám, 28; U. Hausmann is alexandriai eredetűnek tartja a csoport nagy részét, ugyanakkor nem zárja ki, hogy másodlagos központokban is gyárthatták őket, U. Hausmann, Eine spätrömische Reliefkanne im Römisch-Germanischen Zentralmuseum Mainz, Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums Mainz 5 (1958), 271. Néhány évvel később M. P. Vaulina Knidos és az északi Pontus-vidék kereskedelmi kapcsolatának evidenciájaként hivatkozik a Fekete-tenger északi partvidékén fellelhető darabokra