Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Fejet mintázó boroskancsók az Antik Gyűjteményben

JEGYZETEK 1 Ltsz. 99.31. A. Agyag: okker-narancsosbarna. Bevonat narancsvöröses-barna (Munsell 7.5 YR), több helyen foltosra égett. Magassága: 19,3 cm; szájátmérő: 4,4-4,5 cm; talpátmérő: 5,6-5,7 cm. Az edény legnagyobb szélessége: 15,6 cm. 2 Az emberi fejjel díszített kancsók és lagynosok készítési technológiájához lásd D. M. Bailey, Cnidian relief ware vases and fragments in the British Museum. Part 1. Lagynoi and Head Cups, Acta Rei Cretariae Romanae Fautores 14-15 (1972-1973), 12; U. Mandel, Kleinasiatische Reliefkeramik der mittleren Kaiserzeit, Die „Oinophorengruppe" und Verwandte, Berlin-New York 1988, 133; M. Flecker, EX OFICINA NAYTGI. Die Werkstatt des Navigius in Henchir es Srira, Kölner Jahrbuch für Vor- und Frühgeschichte 38 (2005), 113 sk. 3 Hasonló kiöntő készítésére használt pozitív formapárt őriz a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye, ltsz. T.442.1-2. Oroszlán Z., Az Országos Magyar Szép?nűvészeti Múzeum antik teiTakottagyűjteményének katalógusa, Budapest 1930, E 123-124. sz.; Oroszlán X.,A Szépművészeti Múzeum Evkönyve 9 (1940), 31-32. sz., 232, 31-32. kép. A darabokat Paul Arndt müncheni régész-műkereskedőtől vette a múzeum. A patrix anyaga eltér az afrikai darabokétól. A fej hátsó részén látható borostyánkoszorú és az arc profiljának kiképzése is kis-ázsiai eredetre mutat. Valószínűleg a Kr. u. 2. század vagy a 3. század első felében készültek egy kis-ázsiai, talán knidosi műhely számára. 4 Ltsz. 99.33. A. Magasság: 20,7 cm; szájátmérő: 5-5,4 cm; talpátmérő: 8,2-9 cm. Agyag: okker (Munsell 7.5 YR 6/6); apró mészzárványokkal. Bevonata barnás (Munsell 2,5 YR 4/6-5/6). 5 Ltsz. 99.27. A. Több töredékből ragasztott, a kiöntőn és a talpon több helyen kiegészített. Magasság: 18,6 cm; szájátmérő: 4,9-5 cm; talpátmérő: 6-6,2 cm. A készítés technikájához lásd Flecker 2005, 114. 6 V. Poulsen, Les portraits romains, II, Copenhague 1974, no. 198, 191-192, pl. CCCXXII-CCCXXIII, Constantinus portréja; H. P. L'Orange, Das spätantike HeiTscherbild von Diokletian bis zu den Konstantin-Söhnen 284-361 n. Chr. Mit einem Nachtrag von M. Wegner, Die Bildnisse der Frauen und des Julian, Berlin 1984, 54-57; R. Delbrueck, Spätantiken Kaiserportraits, Berlin-Leipzig 1933, Taf. 26, 29; H. v. Heintze, Römische Porträt-Plastik aus sieben Jahrhunderten, Stuttgart 1961, 37, Taf. 45; J. InanE. Alföldi-Rosenbaum, Römische undfiiihbyzantinische Porträtplastik aus der Türkei. Neue Funde, Mainz 1979, Taf. CVIII.1-2. A helyi negroid hajviselet megjelenítése jellemző a tunéziai műhelyekre. Hasonló frizurát női fejet ábrázoló edényen is láthatunk, K. Parlasca, Ein Büstengefäß in Damaskus zur kleinasiatischen Bleiglasur. Studien zur Mythologie und Vasenmalerei, Festschrift für Konrad Schauneburg zum 65. Geburtstag am 16 April 1986, Hrsg. E. Böhr-W. Martin, Mainz 1986, Taf. 38,1. 8 Betűi az agyaglapból tölcsérré hajlítása során váltak nehezen kibetűzhetővé, a két szél összeillesztésekor tűnt el a második sor T betűje, míg a felső sor betűi a perem sérülése során törtek ki. A bélyeghez lásd Flecker 2005, 114.