Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

Archaikus kerámia Veiiből

ARCHAIKUS KERÁMIA VEIIBŐL SZILAGYI JÁNOS GYÖRGY Szőllősy András, a modern magyar zeneszerzés nemrégiben elhunyt kiemelkedő képviselője, 1948-ban, mikor Rómában Goffredo Petrassi mesteriskolájában folytatta tanulmányait, egy Veiibe tett kiránduláson a Formello-La Storta állomástól az Isola Farnese felé vezető úton egy helyi lakostól néhány, földmunkák során frissen előkerült vázát vásárolt, amelyek az eladó állítása szerint egy helyi sírleletből származtak. Szőllősyt régészeti szempontok kevéssé érdekelték, a vázákat emléktárgyaknak tekintette, amelyek közül néhány - emlékezetem szerint buccherovázák- elkallódott, másokat elajándékozott (ezek közül kettő azonosítható és alább bemutatásra kerül), egyet pedig a darabok tisztítása fejében a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének adományozott. Bár tárgyai között egy apuliai vörösalakos kantharos és egy Kr. e. 5. század közepei attikai vörösalakos peliké is szerepel, a veii példányok helyi eredetében nincs ok kételkedni. Ennek tudatában, bár leletkörülményeik nem ismertek, közlésük nem tűnik fölöslegesnek.

1 * 1. OLLA. Kézzel formált, vastag falú barnás-sötétvörös impasto edény (5 YR 3/3-4/4). Magassága: 19 cm; szájátmérő: 11,3 cm; legnagyobb testátmérő: 19,4 cm. Ep, csak a szájperemen vannak kisebb csorbulások (1. kép). Lefelé szűkülő ovoid test, amely alul alig homorú, lapos aljban végződik. Rövid nyak, kihajló szájperem. A vállon négy szimmetrikusan elhelyezett dudor. Általában ossuariumként használt edénytípus, amelynek méretében és testarányaiban számos többé-kevésbé eltérő változata van.

2 Dél-Etruriában különösen Cerveteriben gyakori, de a faliszk területen, Latiumban és Campaniában is ismeretes; Sala Consilinában a nekropolis