Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2008)

„Arcom Ré Arca"

2. A SZEMBŐL ÁBRÁZOLT NAPISTEN TÚLVILÁGI KONTEXTUSBAN A kék napkorong belsejében ábrázolt szembenéző fej - a napisten más, napkorongban megjelenő manifesztációihoz hasonlóan - az isten egyik éjszakai/túlvilági aspektusára utal.

15 A Kapuk Könyve 11. régiójában (középső regiszter, 73. jelenet) az egyik bárka utasa egy rozsdavörös színű szembenéző arc (tulajdonképpen az arc hr olvasató hieroglif jele), amelyet egy ureuszkígyó őriz (3. kép). A naparcot hordozó bárka éppen az ellenkező irányba megy, mint az ugyanebben a regiszterben ábrázolt „valódi" naphajó: mintha már visszafelé tartana.

16 A jelenet Tauszret királynő sírjában található változatán az arcot egy napkorong belsejébe helyezték.

1

' Az ábrázolást kísérő szöveg Rének az isteni arcban megnyilvánuló hatalmáról beszél, amikor az felnyitja a szemét a túlvilági utazása során. Az isten mindent beragyogó pillantásának ereje képes elűzni a túlvilág/a teremtés előtti káosz éjszakai sötétségét és megteremteni belőle a világrendet.

18 Ugyanez a szimbolika rejlik abban a - XXL dinasztiától kezdve viszonylag gyakran előforduló motívumban is, amikor a napkorong belsejében egy wt/íí-szemet helyeznek el.

19 Az egyik, már a Koporsószövegekben megjelenő teremtés-elképzelés szerint az isten egyetlen szeme aktivizálja a mindaddig passzív teremtő energiát a teremtés kezdetekor. Az egyik szöveg elbeszéli, ahogy az ősvízben addig passzívan létező Atum elküldi a szemét, hogy „keresse" (shn), „találja meg" (hh) és „hozza vissza" (in) gyermekeit, az első teremtményeket.

20 Szemben más absztrakt teremtéskoncepciókkal, ahol a teremtő erő az isteni szív elképzelése, gondolata (sii) vagy az isteni szó által való kijelentés (hw), itt a folyamat katalizátora egy másik testrész, a Szem, a képzelet, a vizualizáció általi teremtés jelképe.

21 A napisten szeme a szembenéző figura már említett krakkói párhuzamában még nagyobb hangsúlyt kap:

22 a jobb oldali alak feje fölött a szem hieroglif jelével egészítették ki a kompozíciót, amely egyszerre utal az isteni arc/természet feltárulására, amellyel az üdvözült halott azonosulni kíván és a nyitott isteni szemre, amely révén a teremtő mágikus hatalma megnyilvánul. A Barlangok Könyve záróképének egyik, VI. Ramszesz sírjában megjelenő változatában a központi jelenet motívumai a napfelkelte idején történő kozmikus eseményeket örökítik meg. Kétoldalt két, egymással szimmetrikus ábrázolási mezőben egy szakállas isteni figura hajol egy fekete színű túlvilági domb (egy /fc/rí-barlang) fölé, amelynek a belsejében a még a halottak birodalmában (a sírjában) tartózkodó napkorong látható.

23 A Merneptah24 és Tauszret21 sírokban azonban a túlvilági domb a napkorong helyett az isteni arcot (a hr hieroglifát) rejti (4. kép). A kísérő felirat szerint a túlvilági domb belseje „a nagy misztérium/titok". Hasonlóan a Kapuk Könyve 11. régiójának fent említett két jelenetvariánsához, a napkorong és az isteni arc szimbóluma (hr) ebben az esetben is ugyanannak az elképzelésnek két, egymás-