Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Szertefoszlott remények. Nemes Marcell végrendelete. A Szépművészeti Múzeum szerzeményei a Nemes-hagyaték anyagából

árverésén vásárolták Berlinben. Bár ennek az 1934-es berlini aukciónak a címében semmi utalás nem történik Nemes Marcel Ire, az árverés katalógusát alaposabban átnézve kiderül, hogy nem csupán a már említett///, /igcwt-portré, hanem a közel ötszáz tételes „délnémet" kollekció egésze Nemes egykori gyűjteményéből származik.

31 Mindez arra enged következtetni, hogy a Nemes-hagyaték 1933-as müncheni árverése összességében éppúgy sikertelennek bizonyult, mint a két évvel korábban ugyanitt tartott aukció, így a hagyatéki végrehajtók a visszamaradt darabokat ezúttal egy másik helyszínen próbálták meg értékesíteni. Időközben a Nemes Marcell modern magyar festményanyagából rendezett budapesti árverések is lezajlottak.

32 Az 1933. december 4-én, az Ernst Múzeumban megrendezett első aukción összesen százhuszonhat tétel szerepelt, köztük több olyan jelentős mű, amely a Szépművészeti Múzeum által eredetileg megszerezni kívánt festmények listáján is szerepelt.

33 Bár semmi jele annak, hogy a múzeum ebből az anyagból bármit is megvásárolt volna, Káldi Jenő kormányfőtanácsos ajándékaként, Fényes Adolf Mákoskalács című műve 1934-ben mégiscsak a gyűjteménybe került.

34 A Nemes-hagyaték második budapesti árverésére 1934. április 23-án került sor, ugyancsak az Ernst Múzeumban. Az ekkor aukcióra került képek közül már többet is sikerült megszereznie a Szépművészeti Múzeumnak, érdekes azonban, hogy a vásárlási listán egy kivétellel nem azok a művek szerepeltek, melyeket korábban az intézmény számára kiválasztottak, holott ezek közül néhány még mindig megvásárolható lett volna.

35 Érdemes itt megemlíteni, hogy a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének 1931 és 1934 közötti gyarapodásáról szóló hivatalos beszámolóban mindössze két olyan darabról esik szó, melyeket a Nemes-hagyaték említett, 1934-es árverésén vásároltak, holott irattári dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy Koszta József Tájkép vízzel és napraforgóval című alkotása,

36 illetve Rippl-Rónai József Hímző nők című pasztellképe mellett,

37 Ferenczy Valér egy tájképét is innen szerezték meg.

38 Míg Koszta szóban forgó műve - a Szépművészeti Múzeum többi magyar képével együtt - idővel átkerült a Magyar Nemzeti Galériába, Ferenczy Valér említett tájképének érdekes módon ott semmi nyoma.

39 Rippl-Rónai Hímző nők című pasztelljéréíl ugyanakkor tudni lehet, hogy ez azért nem került át oda, mivel már néhány évvel megvétele után, 1942-ben elcserélték Sacher Imre losonci műgyűjtővel, Rudnay Gyula Családi kör című képéért.

40 A Nemes Marcell modern magyar festészeti anyagából rendezett 1933-as és 1934-es budapesti árveréseken - akárcsak a korábban említett müncheni aukciókon - nem minden darabot sikerült értékesíteni. Mint ahogy egyes irattári dokumentumokból kiderül, a hátramaradt festményeket és szobrokat 1935 márciusában Frankel Ernő műkereskedő vette át, mintegy 1000 pengőért.

41 Ezen művek között szerepelt Kernstok Károly 1907-ben Czóbel Béláról festett híres portréja is, melyet Frankel József, az említett műkereskedő fia, még ugyanebben az évben a múzeumnak ajándékozott.

42