Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

ANNUAL REPORT - A 2007. ÉV - A Vasarely Múzeum 2007-es kiállításairól

Előzetes terveinknek megfelelően 2006-2007 fordulóján folytatódott a múzeum belső tereinek felújítása: 2006 decemberéig befejeződött a teljes felső teremsor, a ruhatári rész és a lépcsőfeljáró kifestésé. Szederkényi Nikolett gyűjteménykezelő hathatós közreműködésével 2007 tavaszától sor került a raktár átalakítására, megkezdődött a műtárgyanyag szakszerű tisztítása, konzerválása, így az elkövetkező hónapokban megindulhatott az állandó gyűjtemény pontos felmérése, illetve digitális feldolgozása is. A Vasarely Múzeum programját a 2007-es évben is a Nyílt Struktúrák Alúvészeti Egyesület (OSAS) kiállításai határozták meg. A Valós és virtuális terek II. kiállítást követően a két kurátor, Maurer Dóra és Prosek Zoltán koncepeója szerint tovább folytatódott a művészi formálás elemeinek analitikus kutatása. Az Eleven szín című tárlat (2007. január 26.—április 30.) a színek percepciójának többértelműségét és a színekkel történő térértelmezés lehetőségeit mutatta be. A kiállítás centrumában a kiváló teoretikus-művész, Josef Albers - tanítványaival közösen kidolgozott - színelméleti kutatásai és az ezeket összefoglaló tanulmány, a Színek kölcsönhatása (Interaction of Color, 1965) állt. A könyv első, angol nyelvű kiadásának részét képező, szitanyomással készült mintalapokból első ízben láthatott válogatást a magyar közönség. A kortárs fiatal generációt képviselő Eperjesi Ágnes luminogramsorozata (A kör négyszögesítése. Mellékdenzitás I-IX, 2006), Erdélyi Gábornak a „megtapasztalás határán táncoló" szubtilis selyemvászna (Tindál és fedett, 2004), vagy az osztrák Inge Dick nagyított égboltfelvételei (Az ég kékje, 2001) éppúgy az Albers traktátusában kifejtett „perceptuális festészet" körébe vonhatók, mint Nádler István transzcendens „tér-szín" gesztusa (2006. augusztus 15. III), vagy Birkás Ákosnak a pigment anyagi minőségét hangstdyozó Feje (1998). Henryk Stazewski reliefhatású kompozíciója (Kompozíció no. 91, 1961) és a szín térbeliségét megragadni igyekvő Stefan Gierowski (06 D-CCLIV, 1967) meditativ színmezői a lengyel konstruktivizmus folytonosságát reprezentálták. A hatvanas-hetvenes évek konstruktívgeometrikus művészetének közép-kelet-európai vonulatáról alkotott képet a szlovák Milos Urbásek kör felosztásából adódó szeriális kompozíciója (Cím nélkül, 1971) tette teljessé, míg a nemzetközi - elsősorban angolszász - tendenciákat a Szépművészeti Múzeum 19. és 20. századi gyűjteményéből válogatott anyag Qosef Albers, Alberto Burri, Ellsworth Kelly, Kenneth Martin, Kenneth Noland, Tom Phillips, Victor Vasarely) képviselte. Az Eleven szín című kiállításon 2007. február 23-án Bak Imre mutatta be Josef Albers Színek kölcsönhatása című munkáját, amely Maurer Dóra fordításában jelent meg magyar nyelven. Az OSAS Fekete&Fehér című kiállítása (2007. május 18.-szeptember 02.) szintén egy optikai-elméleti alapproblémát járt körül. A Szépművészeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és magyar magánygyűjtemények anyagából válogatott művek ezúttal a konstruktív-