Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Adalékok Girolamo Troppa művészetéhez és kutatásához

ció témája a közkedvelt Ariadne és Bacchus-ábrázolás lehetett. Folytatva a gondolatmenetet, felmerül, hogy a leltárban leírt festmény a kasseli Gemäldegalerie fent említett művével lehet azonos, amely hipotézist a két kép azonos mérete is alátámasztja.

33 A két antik hősnőt ábrázoló félalakos kép közül a Kleopátrának nem sikerült a nyomára bukkanni, a Lucretia viszont valószínűleg azzal a szignált festménnyel azonosítható, amely a londoni Sotheby'snél került árverésre 1991-ben (10. kép).

34 A kép nemcsak gyűjteménytörténeti, hanem stíluskritikai szempontból is figyelemre méltó. Mint láttuk, Troppa a kor számos vezető mestere stílusát igyekezett egy-egy művén vagy alkotói periódusában követni. Ezen a képén Lucretia arctípusa, égre emelt tekintetének kissé szentimentális megfogalmazása, az arc és a kezek puha modellálása egyértelműen Francesco Trevisani hatásáról árulkodnak, akinek a nevét eddig nem vetették fel Troppa stílusfejléídésével kapcsolatban. A capodistriai születésű Trevisani már nagyon fiatalon, 1678 körül Rómába ment, ahol előbb Flavio Chigi, majd az 1690-es évek végétől Ottoboni kardinális pártfogoltja lett. Ottoboni mecénási tevékenységéről elsősorban Haskell és Olsewszki írt több alapvető tanulmányt és könyvet,

3

' Olsewszki pedig újabban a kardinális nagybecsű képtárának az inventáriumait is közzétette és elemezte.

36 Bár az általuk közölt forrásokban nem szerepel Girolamo Troppa neve, az a tény, hogy Corelli előszeretettel gyűjtötte Troppa műveit, valamint az, hogy a Lwcreí/Tz-kompozíció Trevisani művészetének legközvetlenebb ismeretéréíl árulkodik, indirekt bizonyítéka lehet annak, hogy Troppa, az említett mecénásokon kívül, Ottobonival és a köré csoportosuló művészekkel is kapcsolatba kerülhetett. Ezt a feltételezést igazolná egy ismeretlen rendeltetésű rajzvázlat is az Ottoboni család dicsőségének ábrázolásával (Berlin, Kunstbibliothek), amely azonban egyelőre a kérdéíjelesen Troppának attribuait művek között szerepel.

37 A levél és az említett leltárak nemcsak Troppa életművének hipotetikus rekonstruálásához járulnak hozzá, hanem azt is bizonyítják, hogy a mester nem kizárólag templomokba és palotákba festett monumentális alkotásai révén vált ismertté, amely tevékenységére a korai szakirodalom a hangsúlyt helyezte, hanem nagyon is jártas volt a quadro da stanza műfajában is, amely képek egy majdani monográfiában alighanem az életmű tekintélyes részét fogják képezni. A források cáfolni látszanak Vittorio Casale ítéletét, amely szerint Troppa kései korszakát csak a marattai sémák ügyetlen átvétele jellemzi,

38 és Stella Rudolph megállapítását, miszerint „La sua carriera si protrasse addirittura per decenni öltre la fase piü creativa... una quantità di materiali indicativi dell'indefessa attività di Troppa in quegli anni eppure si tratta di una produzione in gran parte di immagini sacre, destinate alla provincia..."

39 A leltárak azért is jelentős dokumentumok a Troppa-kutatáshoz, mert bizonyítják, hogy a mester még gazdagabb műfaji repertoárral rendelkezett, mint ami az eddig ismert életműből