Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Adalékok Girolamo Troppa művészetéhez és kutatásához

A tekintélyes életmű ellenére Troppa már a 18. századra az elfeledett művészek közé tartozott, az életrajzgyűjtemények többsége hallgat róla.

7 Római archívumokból tudjuk,

8 hogy a mester már tizenkilenc éves korában az Örök Városban telepedett le, ahol Lanzi szerint Carlo Maratta, Avventi szerint pedig Lazzaro Bakii tanítványa lett.

9 Az írott forrásoknál többet árulnak el a fennmaradt művek, amelyek egyértelműen mutatják, hogy stílusfejlődésében pályája elején Pier Francesco Mola, majd később Giovanni Battista Gaulli és Giacinto Brandi is jelentős szerepet játszott. Művei tükrében Troppa olyan „kaméleontermészetű" művésznek tűnik, aki egy-egy mű, vagy alkotói periódus erejéig képes volt szinte azonosulni a római késéi barokk művészet egy-egy vezető mesterének stílusával, egyensúlyozva az autonóm művész és az imitátor között, az említett festőktől kölcsönzött stíluselemek ötvözése, szintézise ugyanakkor nem volt feltétlenül célja. Ha nem szignálta volna előszeretettel műveit, aligha lenne evidencia stílusban egymástól oly távol álló alkotásokat egyaránt neki attribuálni, mint például a dublini National Galleryben őrzött, Annibale Carracci művészete előtt hódoló Nativitas és a Pier Francesco Mola szellemiségétől és stílusától megérintett koppenhágai Vergilius- és Homéroszportré. Jelen tanulmány új attribúciókkal, egy ismeretlen forrás közzétételével, valamint néhány gyűjteménytörténeti megállapítással kívánja kiegészíteni a Girolamo Troppa művészetére és kutatására vonatkozó ismereteket. 1987-ben vásárlás útján került a Régi Képtárba egy nagyméretű tájkép Adám és családja ábrázolásával, amelyet elsőként Szigethi Agnes tett közzé és hozott összefüggésbe a kasseli Gemäldegalerie akkor még Giacinto Calandruccinak tulajdonított Bacchus és Ariadne-képével (1. kép).

10 Késeibb mindkét festményt Erich Schleier határozta meg Girolamo Troppa műveként.

11 Noha Schleier két nagyobb lélegzetű tanulmányában nemcsak Troppa számos festményét, hanem a németországi grafikai gyűjteményekben őrzött rajzait is közzétette,

12 figyelmét elkerülte egy, a düsseldorfi Museum Kunst Palast Graphische Sammlungjában Mattia Preti neve alatt megbújó lavírozott tollrajz, amely kétségkívül a budapesti kép alakjaihoz készült tanulmány (2. kép).

13 A lap a Preti grafikai œuvre-jét feldolgozó kötetben a kérdőjeles művek között szerepel.

14 A festményen Troppa csak apróbb változtatásokat végzett a rajzhoz képest: Adám kosarát zsákra cserélte fel, némiképp módosított Eva pózán és öltözetén, Káin kéztartásán, és a két korsóból és két tálból álló csendéletet kissé közelebb hozta az előtérbe. Bár az eddig publikált, hasonló jellegű kompozíciókhoz készült rajzvázlatain Troppa a táj kidolgozására is mindig nagy figyelmet fordított, ezen a lapon kizárólag a bibliai szerepléík felvázolására szorítkozott, és az alakok környezetét még csak jelzésszerűen sem érzékeltette. Ahogy Troppa festészete, úgy