Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Caspar Freisinger rajzművészetéhez
részletesen elemzi. 1 Megjegyzi, hogy szerinte a felső mondatszalagon olvasható 1581-es évszám téves lehet, mert a művész csak 1583-ban lett mester, és a városi polgárjogot is ekkor nyerte el, így korábban nem nevezhette magát „ingolstadti festéf'-nek. O az 1586-os vagy 1587-es évszámot tartja valószínűnek. Ezt a kételyét a későbbi irodalom nem osztja. Jóllehet az elséi és utolsó számjegy írásmódja eltér egymástól, nehezen képzelhető el, hogy ne egyes legyen az utóbbi is. A mesterré válás és a polgárjog későbbi megszerzése nem zárja ki, hogy Freisinger már 1581ben Ingolstadtban működött. Az önarckép már Freisinger jellegzetes stílusát mutatja: jól strukturált a perspektivikus tér, a plasztikus formákat párhuzamosok, folyamatos cikcakkvonalak, keresztvonalkázások érzékeltetik, és a művész lapjain a későbbiekben is jellemzően tér vissza a hasonló fejtípus a göndör hajjal. Meglepő, és Thönc kétkedését is némiképp magyarázza, hogy 1581 után egészen 1589-ig nem maradtak fenn datált rajzai Freisingernek, ezután viszont haláláig szinte minden évből ismerünk évszámmal jelzett művét. Egy ugyancsak Budapesten éirzött lap, a Venus és Adonis, amelyet Thöne a cikkében anélkül publikált, hogy megjegyzést fűzött volna hozzá, 1589-ben készült (2. kép)/' A kompozíció Venus és Adonis Ovidius Átváltozások című művében elbeszélt történetének (10, 519739) két mozzanatát ábrázolja: az előtérben Venus elmeséli a meghitten mellette ülő Adonisnak, hogyan versengett egymással Atalanta és Hippomenes, a háttérben pedig az istennő megpróbálja visszatartani szerelmét a késeibb végzetesnek bizonyuló vadkanvadászattól. Az eléítérben fekvő Cupido nemcsak Venus kíséréijeként szerepel: jelenléte arra is utal, hogy a nyilával véletlenül ejtett seb lobbantotta lángra Venus szenvedélyét Myrrha és Cinyras fia iránt. A jobb oldalon az égi szférában Venus hattyúk által húzott üres szekere, fölötte az istennő jelenik meg, további mitológiai alakokkal. Az italianizáló figuratípusok és a férfi jellegzetesen előreíésült hajkoronája szoros rokonságban állnak Freisinger néhány más rajzával, például a New York-i Metropolitan Museum of Artban őrzött Ecce homo című lapjával vagy a londoni Venus és Mars- (?) kompozícióval. 7 Előbbin nem szerepel datálás, de a monogram korai, később megváltozott írásmódja megegyezik a budapesti szignatúráéval, a londoni lap pedig ugyancsak 1589-ben készült. A Venus és Adonis háttéri jelenetének megformálására Tiziano Madridban őrzött híres, azonos témájú festménye hatott, amelyről több, részben saját kezű, illetve műhelymásolat is fennmaradt. 8 Az istennő hátulról ábrázolt alakja, lábának mozdulata, Adonist átölelt) jobb karja, de fejtartása és hajéke is Tiziano képét idézi. Kérdés, hogy Freisinger nem dokumentálható, de stílusa alapján feltételezhető itáliai útján láthatta-e a festmény valamelyik változatát, vagy pedig a kompozíciót másoló rézmetszetek egyikét ismerhette, például Martino Rota lapját, amely 1564 és 1580 között készült (3. kép). 9 A harmadik budapesti rajz, amely a 15. sorszámmal szerepel Thöne felsorolásában, az önarcképhez hasonlóan emlékkönyvbe szánt lap. Freisinger halálának évében keletkezett, és repro-
