Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Addenda - Joseph Heintz további rajzai

térdelő donátorral, 299x192 mm), illetve Braunschweigben (Herzog Anton Ulrich Museum, Krisztus feltámadása, ltsz. Z867; 339x234 mm) őrzött rajz sem, amelyek kompozíciójukban és bizonyos alakjaik esetében megfelelnek Heintz rajzának. A braunschweigi lappal Heintz rajzát csupán az előtér sisakos, pajzsot viseléi katonájának hasonló alakja köti össze, míg Heintz rajzának megfelelő alakjától a haarlemi rajz egy másik hátalakja, a jobbra kiemelkedő katona már erősebben különbözik. - Heintz eddig ismert többi saját Krisztus feltámadása-vázlatiban (Z71, B2, Abb. 92 és Z88, A85, Abb. 128) a speckaerti kompozíció egy elemét sem vette át. [Fotó: Courtesy Sotheby's, New York] 4. Herkules kitaszítja a faunt Omphalé ágyából Tintoretto után (Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 6706); sötétbarna tinta, lavírozás, 272x210 mm; verzóján (nem saját kezű) jelzet: Josepbo Eens. - Provenienciája ismeretlen. - Bécs, Akademie der Bildenden Künste, Kupferstichkabinett, ltsz. 3802. Lásd T. Gerszi, Nouvelles attributions aux maîtres de la cour de Rodolphe IL, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 73 (1990), 21-38, itt 29 sk., 15. kép (fekete-fehér). Jacopo Tintoretto saját kezű festménye (esetleg műhelyéből vagy környezetéből, például Domenico Tintorettótól származó festmény) után. A festményt 1932-ben adta át a bécsi Kunsthistorisches Museum Budapestnek; lásd A. Pigler, Katalog der Gemälde alter Meister, Budapest 1967, 694; G. Keyes-I. Barkóczi ed., Treasures of Venice, Paintings from the Museum of Fine Arts, Budapest, Minneapolis, Minneapolis Institute of Arts 1995, 150-152, no. 31., színes képpel. - A rajzstílus alapján a mű keletkezése 1587-1588 körűire tehető, mindenképpen a moszkvai (Z88, A40, Abb. 78) és londoni (Z88, A39, Abb. 75) Tintoretto-másolatok keletkezési idejéhez közel. Az augsburgi rajz (Z88, A41, Abb. 80) már egy fejlettebb stádiumot jelez és későbbről, talán a kilencvenes évekből való. A budapesti festmény és Heintz rajza közötti számos eltérés miatt már Gerszi Teréz kételkedett abban, hogy a rajz vajon ténylegesen a budapesti festmény után készült, vagy inkább egy Ridolfi által említett, mára elveszett vázlat után, amely Velencében Niccolo Crasso tulajdonában volt. - A szintén Carlo Ridolfi által említett tény, hogy Tintoretto festménye - három másik, a Herkules-mondakörből származó témát feldolgozó képpel együtt - II. Rudolf császár számára készült, a Heintz-rajz ismeretében felveti a kérdést, hogy vajon Heintznek magának része volt-e abban, hogy az 1582-1584 körül, mások szerint pedig a hetvenes évek végén keletkezett festményeket megszerezték a császár gyűjteménye számára. Ameddig azonban nem tudjuk, hol, mikor, és milyen célból másolta le Heintz a festményt, ez a kérdés nem válaszolható meg. Garas Klára rekonstruálta azt a bonyolult utat, amelyet a festmény az évszázadok alatt megtett, míg 1932-ben Budapestre