Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)
Addenda - Joseph Heintz további rajzai
egyébként is ritka, bár nem teljesen ismeretlen. A bécsi Kunsthistorisches Museum egy Dirk de Quade van Ravesteynnek tulajdonított festményén (Gemäldegalerie, ltsz. 3080) egy szobabelsőben fuvolán játszó nő látható több más hangszer társaságában; a kép talán a zene allegóriájaként értelmezhető. A Heintz művéhez képest merev ábrázoláshoz Heintz két kecses fuvolázó nőjének formálisan semmi köze nincs, kivéve, hogy itt is, mintegy erotikus metaforaként fontos szerep jut a fuvolának. 7 Azt sem tudhatjuk, hogy a Heintz-vázlatot egyértelműen a rudolfinus udvari művészethez tartozónak tekinthetjük-e, minthogy semmit sem tudunk arról, mi célból keletkezett. Valószínűleg éppoly kevéssé tekinthetjük allegóriának, mint „életből vett" ábrázolásnak. A hagyományos és egyben találó meghatározás a capriccio lehetne, még akkor is, ha nem ismerjük azokat a kifejezési szándékokat, amelyeket ezzel a képalkotói módszerrel összefüggésbe hozhatnánk. A hangszer mind Ravensteyn festményén, mind Heintz vázlatán egyértelműen harántfuvola, az a „fúvós hangszer, amelyen a nők kedvvel, sőt talán a legszívesebben játszanak"." MARIA GYERMEKÉVEL ES MARIA MAGDALÉNÁVAL (13. KAT. SZ.) Miként megjegyezték, a rajz összefüggésben áll Correggio 1523-1528 között keletkezett Madonna Szent Jeromossal (Il Giorno; Parma, Galleria Nazionale) képével, illetve az tekinthető a forrásának. Ha csak az ikonográfiát nézzük, ez igaz is. Correggio festménye, melyet már Vasari mint a maniera moderna példáját dicsért, minden valószínűség szerint egy 1712 körüli időpontig a Colla család kápolnájában volt, a parmai S. Antonio Abbate-templomban. 9 E híres képen Mária Magdolna éppúgy a Gyermek lábát igyekszik megcsókolni, s a jelenet szent szereplői földöntúli szépségűek. Nem tudjuk, Heintz látta-e Correggio festményét. Ugyanakkor a témaválasztás egyezik Correggióéval, és részben hasonló a motívum és a részt vevő személyek fel fogásmódja is. Ha egy pillantás Heintz lapjára nem lenne elégséges, az összevetés Correggio több mint hetven évvel korábbi festményével nyilvánvalóvá teszi a két mű alapvető különbségét: Heintz szándéka szerint legfeljebb a Madonna szépsége földöntúli. A Szűz egy három lépcsőfok tetején emelkedő trónuson ül, Mária Magdolna a lépcsőn térdel. Heintz ábrázolásának hieratikus jellegét egy pilléres architektúrával is hangsúlyozza, amely vagy a trónushoz tartozik, vagy mögötte található és a felhőkig (?) ér. A piramis jellegűen középre koncentráló kompozíciónak szilárd szerkezete van. Távolságtartás ez elődjének maniera modern'Íjától, vagy éppen ez az általa kifejlesztett maniera moderna? E kérdéseknek csak akkor lenne létjogosultságuk, ha tudnánk, hogy a rajzoló valaha is hagyta magát ilyen - művészettörténészi - ítéletek által vezettetni. Kompozíciójának felépítése így teljesen ellentétes Correggio művéével, ahol a két angyallal és
