Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Korinthosi fehéralapos lékythosok

A korinthosi fehéralapos lékythosokat legelőször S. Bl. Luce írta le.

ls C. II. E. Haspels, három, a Beldam-festő által díszített fehér hátterű lékythosról feltételezte, hogy korinthosi agyagból készülhetett.

1

'' Ezt a megfigyelését a korinthosi fehéralapos lékythosokkal foglalkozó tanulmányok nem vették figyelembe. F. Eichler több korinthosi készítésű darabot azonosított bécsi gyűjteményekben.

20 H. Palmer Korinthos Északi temetőjében előkerült darabok alapján dolgozta ki a csoport kronológiájának alapjait és máig mérvadó tipológiai rendszerét, amelyben három (i-ii-iii.) nagy csoportba sorolta a temetőből előkerült lékythosokat.

21 Vizsgálatából azonban, és az őt követő kutatók műveiből is, kimaradtak a korinthosi kéménynyakú fehéralapos lékythosok. D. U. Schilardi a thespiaibeli polyandreion anyagának feldolgozásakor először azonosított Korinthoson kívül előkerült korinthosi fehéralapos lékythosokat.

22 B. R. MacDonald az attikai kerámia korinthosi behozatalának és a peloponnésosi háború kölcsönhatásának vizsgálata révén finomította a korinthosi lékythosok keltezését.

25 A korinthosi Szent forrás jelentős anyagát 1990-ben közölte A. Steiner;

24 cikke nyomán vált ismertté nagyobb mennyiségű, nem temetkezési környezetbe)] származó fehéralapos lékythos. A korinthosi fehéralapos lékythosokat H. Palmer azon feltevés alapján keltezte, hogy Korinthosban a peloponnésosi háború miatt megszakadt az attikai kerámia behozatala. Pótlásukra indult meg a Kr. e. 5. század második felében (440 vagy 430 után) a kezdetben az attikai mintaképekhez ragaszkodó (i. csoport), később az attól eltérő produkció (ii. csoport). A Kr. e. 421-ben megkötött Nikias-féle béke után helyreálló kereskedelmi kapcsolatok révén beáramló attikai vázák hatására alakult ki a korinthosi fehéralapos lékythosok legkésőbbi, az attikai mintaképekhez visszatért) iii. csoportja. Készítésük végét, amelyet nagyobb pontossággal nem tudtak meghatározni, az attikai produkció végével azonos időpontra, a Kr. e. 5. század végére, esetleg pár évvel későbbre tették.

2> H. Palmer az i. és ii. csoportot 440/430-421, a iii. csoportot pedig 421-400 körűire keltezte.

26 Később viszont B. R. MacDonald meggyőzéi érvekkel mutatta ki, hogy az attikai kerámia az V

7

. század végéig folyamatosan érkezett Korinthosba.

2 Nem hozható tehát összefüggésbe az attikai kerámia korinthosi importjának feltételezett megszűnése és a fehéralapos lékythosok helyi gyártásának a megindulása. A keltezés egyetlen biztos abszolút kronológiai támpontja a thespiaibeli polyandreion (Kr. e. 424), amelynek anyagában már megtalálhatók a iii. csoport lékythosai.

2S Az alábbiakban ennek a kronológiai rendszernek a pontosítására és a korábbi vizsgálatoknál jóval szélesebb anyaggyűjtés alapján a korinthosi fehéralapos lékythosok átfogó értékelésére teszünk kísérletet. A Beldam-festő esetleges korinthosi működése a korinthosi fehéralapos lékythosok gyártásának kezdetét módosíthatja. Az egyes csoportok kronológiáját pedig a sír-