Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

Lásd például Louvre E 11053 és E 22754: Delange 1987, 69 és 194; Cleveland 1985, 136: The Cleveland Museum of Art. Catalogue of Egyptian Art, szerk. L. M. Berman, Cleveland 1999, no. 96; Walters Art Gallery 22.349: Steindorff 1946, pl. 12, no. 52. Ennek a rögzítésnek a mintái azok a 12. dinasztia korabeli írnokszobrok lehettek, amelyeknél a jobb burkot még nem a ruhaszél iölött, hanem az alatt, a ruha felületébe vésve ábrázolták (6/a. kép): A. Eggebrecht, Pelizaeus-Museum Hildesheim. Die Ägyptische Sammlung, Mainz 1993, fig. 36; Seipel 1992, nos. 60; C. Aldred, Middle Kingdom Art in Ancient Egypt 2300-1590 B.C., London 1950, no. 35; U. Wallenstein, Ägyptische Sammlung Gotha Kultur, Schlossmuseum Gotha, 1996, no. 4; CC 463: Borchardt 1925, pl. 77. Lásd H. Altenmüller, Eine Gruppenfigur des Mittleren Reiches aus Saqqara, Göttinger Miszellen 38 (1980) 15-20, pl. 1; A Table of Offerings. 11 Years of Acquisitions of Egyptian and Ancient Near Eastern Art by William Kelly Simpson for the Museum of Fine Arts, Boston, Boston 1987, 17 (bár a publikációban a szobrot II. vagy III. Szeszósztrisz korára datálták, stílusjegyei alapján inkább a 12. dinasztia végéről vagy a 13. dinasztia elejéről származik); Louvre A 77: Delange 1987, 89; Favre B: H. Wild, Quatre statuettes du Moyen Empire dans une collection privée de Suisse, Bulletin de l'institut français d'archéologie orientale 69 (1971), pl. 19; CG 462: Borchardt 1925, pl. 77. Berlin 9569: Das Menschbild im alten Ägypten. Porträts aus vier Jahrtausenden, Hamburg 1982, 40-41; Favre C: Wild 1971, pl. 20; Louvre E 11573: Delange 1987, 144; Philadelphia 9216: Vandier 1958, pl. 78 (5); CG 403: Borchardt 1925, pl. 66; W. K. Simpson 1976, pl. 8 (1). Junge 1985, 132-133. Delange 1987, 126-127. Ezeknél a daraboknál is szokatlan az öltözék kidolgozása: a rövid, három részből álló, rakott kötény bal szélét rendesen a jobb fölé hajtva ábrázolják, ám az abüdoszi szobrok esetében a köténv két széle nem hajlik egymásra, hanem középen találkozik; a kötény hason lé) kidolgozása: Walters Art Gallery 22.3: Steindorff 1946, 8, no. 38. Lásd például Kayser 1973, 55 (V. 4); R. Krauspe, Führer durch die Ausstellung. Ägyptisches Museum der Karl-Marx-Universität Leipzig, 1983, 34 (49/16). R. E. Freed a borotvált fejet a papi funkció mellett magas hivatali pozíciénal is összekapcsolja: in Lacovara-Teasley Trope 2001, 9. Nagy 1999, 31, a budapesti szobrocska tulajdonosát papnak tartja. Needier 1981, 132. Bourriau 1988, 53-54. Vandier 1958, 271-272; Björkman 1971, 24. o. 1. j. Lásd például Walters Art Gallery 22.340: Steindorff 1946, pl. IX, no. 36; CG 466 és 483: Borchardt 1925, pis. 78 és 80; Louvre E 3932 és E 20185: Delange 1985, 118-119 és 187. A késői Középbirodalom idején a művészi kifejezésben történt változások társadalmi hátteréhez lásd Bourriau 1988, 40-41 és 53-54.