Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

Kivitelét tekintve a budapesti szobrocska egyértelműen egy kisebb műhely terméke. Azonban a művész kísérlete a megrongálódott talapzat okozta fogyatékosság kijavítására ügyes szobrászra vall. Továbbá különbséget figyelhetünk meg az arc és a sokkal hanyagabbul mintázott öltözék kidolgozásának színvonala között. A két rögzítő fül szokatlan, egyszerűsített megformálása mellett más részletek (a ruha elülső hajtásának jelzése egy egyszerű diagonális vonallal és az egyenes ruhaalj

44

) is azt valószínűsítik, hogy a szobrász nem sok gondot fordított az öltözék kidolgozására. A^ajon ezek a részletek azt mutatják, hogy a szobrocska nem egy művész munkája? Nem lehetetlen, hogy az elrontott szobrocskát odaadták egy tanulónak vagy egy gyengébb képességű művésznek. Nem ez lenne az egyetlen eset, hogy egy hibás darabot végül az eredeti rendeltetésétől eltérő módon használtak fel. Lahunból előkerült egy törökülésben ülő alakot ábrázoló mészkő szobor,

4- mely minősége alapján magas rangú személy számára készülhetett. A lahuni és a budapesti szobor mégis több szempontból párhuzamba állítható: mindkettő megsérült (a lahuni darab még az ókorban eltörött a könyökénél), egyik sem hordoz feliratot, az öltözék kidolgozása mindkét esetben befejezetlen, s a végséí polírozás is mindkét esetben elmaradt. Mivel a lahuni szobrot magán a településen találták és felirat nem volt rajta, azt gondolták, hogy nem került ki a szobrászműhelyből.

46 A két tényező együtt valóban elegendő ahhoz, hogy feltételezzük, a szobrot sem sírban, sem templomban nem állították fel. De ennek nem feltétlenül kellett így történnie minden befejezetlen szobor esetében. Egy másik, felirat nélküli, szintén sérült szobrot, amely a karjánál törött el, egy abüdoszi sírban találtak.

47 Maga a szobor jó minőségű munka, ám a temetkezés, amelyből származik, elég egyszerű: a szobron, egy csontvázon és egy felirat nélküli koporsó töredékein kívül más nem került elő az érintetlen sírból. így elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a sérült darabot, amelyet az eredeti megrendelé5 valószínűleg nem vett át, valaki más használta, aki rendes körülmények között nem lett volna képes ilyen minőségű szobrot vásárolni. Alivei a szobor stílusjegyei alapján a 12. dinasztia korai szakaszára, talán I. Szeszósztrisz uralkodásának idejére datálható, egy olyan idéiszakra, amikor alacsonyabb rangú személyek még nem vásároltak szobrot, elképzelhető, hogy a sír tulajdonosa később jutott hozzá. Ugy tűnik, hogy a baleset után a fenti két eset egyikében sem folytatták a munkát a már majdnem kész szobron, ezért maradt el mindkét esetben a végső csiszolás és a felirat felvésése. A budapesti szobrocska esetében viszont egyértelmű, hogy a talapzat még a munka korai fázisában sérült meg, mielőtt a szobrász elkezdte volna a részletek kidolgozását. A mód, ahogyan megkísérelte kijavítani a hibát - azaz megpróbálta megváltoztatni a lábfejek helyzetét -, egyértelműen mutatja, hogy a talapzat sérülése még az alak durvább kidolgozásának szakaszá-