Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

a 13. dinasztia végéről származó alkotásokkal állítható párhuzamba. A kerek arc, a nyugodt tekintet, az öregség jeleit nélkülöző arcvonások, a kidülledő szem, a felső szemhéjjal párhuzamosan futó, ívelt szemöldök, a széles alsó arc és a test elnagyolt, stilizált kidolgozása együttesen arra vall, hogy a szobrocskát leghamarabb I. Neferhotep uralkodás körül készítették/' Ám későbbi datálás is lehetséges: néhány stílusjegy - az aránytalanságok és az öltözék kidolgozatlansága - a hükszé)sz kori abüdoszi szobrokra emlékeztet.

16 A magas derekú öltözék és a borotvált fej azt jelzi, hogy a szobor által ábrázolt személy viszonylag magas rangú lehetett. Korabeli sztélék tanúsága szerint a magas derekú ruhát rangos személyek viselték: amikor különböző állású személyeket ábrázolnak ugyanazon a sztélén, s meg tudjuk állapítani a köztük lévé) társadalmi hierarchiát, a magas derekú ruhát mindig a magasabb pozícióban lévéik viselik. A társadalmi státus másik lehetséges mutatóját, a borotvált lejét, gyakran úgy értelmezik, hogy az ábrázolt személy papi funkciójára utal,

1

' így a budapesti szobrocska esetében is.

ís Am ezzel ellentétes vélemény is megtalálható az egyiptológiai szakirodalomban, amely szerint a borovált fej nem hozható kapcsolatba semmilyen konkrét funkcióval vagy hivatallal.

19 Alivei számos késő középbirodalmi szobor tulajdonosa viszonylag alacsony állású személy volt, akik közül sokan jelentéktelen címet viseltek, vagy pedig egyáltalán semmilyen címük nem volt, bizonyosra vehetjük, hogy az ő esetükben sem a borotvált fej, sem a magas derekú öltözék nem magyarázható magas funkcióval. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek az emberek magas társadalmi státusú személyként akarták önmagukat meghatározni és ábrázolni, olyan pozícié)ban és olyan minőségi jegyekkel, amelyek a saját társadalmi csoportjuk iölé emelték őket. Vagyis ezeknek a szobroknak az esetében az öltözék és a hajviselet az önreprezentáció eszköze, s nem tekinthető a tényleges társadalmi rang mutatójának. A budapesti szobrocska tulajdonosának alacsony társadalmi állását az alkotás minősége igazolja. A késéi középbirodalmi kisméretű szobrok között gyakori az aszimmetrikus, aránytalan, hanyagul mintázott darab. Ez részben a kis méretnek és a kő keménységének a következménye, ami a szobrász számára megnehezítette a faragást és a művészi ábrázolás eléiírásainak pontos betartását, részben pedig a művészek technikai tudásában bekövetkező általános hanyatlásnak tulajdonítható, akik ekkor nagyobb számban és jóval alacsonyabb minőségben készítettek szobrokat, mint a Középbirodalom korábbi időszakában.

40 Ez a „tömeggyártás" nyilvánvalóan változásokat hozott a szoborkészítésben. Míg a magas rangú személyek számára faragott alkotásokat megrendelésre készítették, az alacsonyabb rangúak által vásárolt, gyengébb minéiségű szobrocskák valószínűleg eléíregyártott darabok voltak, amelyekre csak a vásárlás alkalmával vagy azt követően vésték fel a tulajdonos nevét és címét/ címeit.

41 Ez utóbbi faragványok készítőinek, akik nyilvánvalóan nem tudták, ki fogja megvá-