Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

s ne magához az alakhoz igazítsa. A talapzat alsó felülete kidolgozatlan, vastagsága egyenetlen. Ez, figyelembe véve azt is, hogy a szobrocska nem tartalmaz feliratot, utalhat befejezetlenségre. Előfordult azonban, hogy egyes felirat nélküli szobrokat esetenként egy második, felirattal ellátott talapzatba,

23 de akár szentélybe vagy áldozati táblába is beillesztettek, s így nem lehetetlen, hogy a budapesti szobrocska is egy hasonló kompozíció része volt. A lefelé szélesedő hátpillér a váll magasságában kezdődik. A szobrocska hátulja aszimmetrikus: az öltözék felső szélét a hátpillér két oldalán eltérő magasságban jelölték, csakúgy, mint a tompor alját jelölő vonalat (5. kép). Az alak magasan, a mell alatt rögzített, majdnem bokáig érő szoknyaszerű öltözetet visel, a késő középbirodalmi hivatalnokok tipikus öltözékét. A korábbi szakirodalomban - Vandier nyomán

24 - azt olvashatjuk, hogy ezt a ruhadarabot a késői 12. dinasztiától kezdődően viselték,

25 újabb kutatások azonban a 13. dinasztiabeli magánszobrok egyik datálási ismérvének tekintik.

26 Ennek nyomán a legújabb múzeumi katalógusok a 13. dinasztiára datálják a magas derekú, hosszú öltözéket viselő szobrokat, míg a korábbi munkák a 12. dinasztia végéről-13. dinasztia idejéről

27 vagy a 12. dinasztia második feléről eredeztetik őket.

28 A magas derekú öltözéket viselő szobrok közül azonban egyetlenegyet sem lehet biztonsággal a 12. dinasztia idejére datálni, így az újabban elfogadott datálási ismérvet nem lehet elvetni. Azonban a viselet, ha a 13. dinasztia előtt a körplasztikában nem bizonyítható is az ábrázolása, már egyértelműen divatban volt a 12. dinasztia második felében, mivel három, III. Szeszósztrisz és III. Amenemhat idejéből származó sztélén is feltűnik.

29 A budapesti szobrocska öltözékének néhány részlete különös. A test köré csavart vászon elülső hajtását egy diagonális, jobbról balra futó, bevésett vonal jelzi. Az álló szobrok esetében ez a hajtást jelölő vonal általában függőlegesen halad, az öltözék felső széléhez közelítve balra fordul, s egy, a szél fölé nyúló fülben végződik. A diagonálisan ábrázolt hajtás a törökülésben ülő szobrokra jellemző. A rögzítést szolgáló, a ruha felső széle fölött ábrázolt két fül szintén atipikus. A körplasztikában a magas derekú öltözéket rendesen két eltérő füllel ábrázolják: a jobb oldali egy hurok, a bal oldali pedig a test köré csavart vászon felső csücske (6/h. kép). A jobb oldali hurok általában kerek, a bal oldali fül csúcsos. Természetesen ettől eltérő változatok is előfordulnak: egyes esetekben mindkét fül kerek,

30 s csak abban térnek el egymástól, hogy a bal oldali nem üreges kiképzésű. A budapesti szobrocskán a ruha felső széle fölött két hasonló, ám befejezetlen fül jelenik meg. A jobb oldali úgy néz ki, mint egy karika, a bal oldali pedig vésett négyzetre hasonlít; mindkettő belsejében egy-egy kör alakú mélyedés látható. Nyilvánvaló, hogy a szobrász két hurkot akart kialakítani, ám kidolgozásukat nem fejezte be.