Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

Platz Bonifáccal, így az fenntartás nélkül nem fogadható el, ugyanakkor igen valószínűnek tűnik. Ugyanis Abüdosz - a Középbirodalom idején a legjelentősebb zarándokhely, ahonnan nagy számban kerültek elő mind sírszobrok, mind votívszobrok - a kisméretű, kemény kőből készült darabok gyártásának központja volt,

3 s így a budapesti darabnak is nagyon valószínű származási helye. Platz Bonifác újbirodalminak tartotta a szobrocskát.

4 A múzeumi leíró karton szerint a tárgy későkori vagy középbirodalmi, bár Varga Edith valószínűbbnek tartja a középbirodalmi eredetet.

5 A középbirodalmi magánszobrászat újabb kutatásainak eredményeképpen ma ennél pontosabb datálás is lehetséges: a budapesti darab minden bizonnyal a Középbirodalom végén, a 13. dinasztia idején készült/' A szobrocska anyaga bázisos magmás kőzet, bazalt vagy dolerit. Legnagyobb magassága 17,5 cm,

8 szélessége 5,3 cm, mélysége 5,4 cm. Ép, bár felületén számos karcolás, csorbulás, a jobb karon és a talapzaton pedig repedések láthatók. A talapzat alján lévő két fúrt lyuk minden bizonnyal modern eredetű. A faragvány durva csiszolású, a felületén számos helyen felfedezhetők az eszköznyomok. A talapzat és a lábfejek rendkívül durván megmunkáltak. A talapzat alsó felülete egyenetlen, a bal kar hosszában az öltözék részletei kidolgozatlanok. Az alak feltűnően aszimmetrikus. Az arc, noha maga is egyenetlen megmunkálásról tanúskodik, valamivel gondosabb kidolgozású, mint a test és az öltözék. A szobrocska feliratot nem hordoz. Az alak szabálytalan formájú talapzaton áll, vállig érő hátpillérnek támaszkodik, bal lábával előrelép, kinyújtott karját szorosan a teste mellé szorítja, lefelé fordított kézfejét kinyitva tartja; ez a testtartás az isten előtti tiszteletet fejezi ki.

y A test aránytalanságai miatt nagy hangsúlyt kap a nagyméretű, borotvált fej,

10 melynek alakja eltér a középbirodalmi körplasztikában ábrázolt tipikus fejformáktól. A borotvált fej viszonylag gyakori a korabeli szobrászatban: számos hosszú fejű (dolichokefál) alakot ábrázoló szobor ismert,

11 s néha különlegesen megnyújtott koponyával,

12 vagy a koponya hátsó részének erőteljes kidudorodásával

1 3 is találkozunk. A Középbirodalom körplasztikájában megjelenő másik jellegzetes fejforma a kissé szögletes koponya lapos koponyatetővel.'

4 A budapesti szobrocska egyedi fejformája egyik típusra sem hasonlít: a fej majdnem gömbölyű, a kissé hátrafelé íveié) homlok magas, ahogyan az aszimmetrikus koponyatető is, amelynek jobb oldala hátulról nézve kicsit magasabb (5. kép). A koponya méretéhez képest az arc homlok nélküli része oldalnézetből kicsi (3. kép), szemből nagy (2. kép). A szobrocskáról korábban közölt egyetlen fényképen az arc joviálisnak és kissé kövérnek látszik,'- az alak tényleges arcvonásai és arckifejezése azonban némileg különböznek a régi fotón látható képtől. Az orca kevésbé húsos, inkább széles és lapos, míg az arckifejezés komoly. Az állkapocs széles, s az arc formája (a homlokkal együtt) kissé hosszúkás. Az arc-