Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

A kérdésről: J. F. Borghouts, The Evil Eye of Apophis, Journal of Egyptian Archaeology 59 (1973), 121 - Wnty, WUnmty és Nhb-k'w kapcsán; az Apóphisz/Mehen kérdésről: no., 114, n. 6 (a Halottak Könyve 108. fejezetével kapcsolatban), valamint B. FI. Strieker, De groote zeeslang, Mededelingen en Verhandclingen No. /9(1953), 7-8; lásd még Hornung, Amduat II, 133; Barta 1990, 58; és Nhí-hr esetében: Hornung 1998, 100-101; Hermsen 1991, 127; Willems 1996, 133-135. Blackman 1918, 26 és pl. III = Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen I 7, 392; Piankoff 1964, 126 és 175. Egy 21. dinasztia kori Naplitánia-verzióban: Andrzejewski 1959, 23-24. Az újbirodalmi királysír bejárata felett. Lásd Hornung 1990, Taf. 17 a; vö. Kapuk Könyve, 1. divízió, középső regiszter, 2-3. kép, ahol a napkorongban lévő szkarabeuszt a Mehen-kígvó veszi körbe (J. Zeidler, Pfortenbuchstudien (Göttinger Orientforschungen IV 36), Wiesbaden 1999, II, 16-21; Assmann 1969, 40). Kosfejű isten és szkarabeusz a napkorongban 21. dinasztia kori papiruszon: Piankoff—Rambova 1957, no. 20, zárókép. J. Assmann, Sonnenhymnen in thebanischen Gräbern (Theben I), Mainz am Rhein 1983, 340-341, text 242, TT 359; Darnell 2004, 381-384. Lásd 67. jegyzet és Mysliwiec 1978-1979,1, 59-62. Andrzejewski, 1959, 16-28 és pl. 7; Niwinski 1989, fig. 5. Egy másik 21. dinasztia kori halotti papiruszon még érdekesebb motívumot találunk: a napkorongban a kosfejű napisten mellett az isten másik aspektusa törpe alakban jelenik meg, vö. 72. jegyzet. (L Möller, Zeitschrift für Àgyptsche Sprache und Altertumskunde 39 (1901), 72 és Taf. 5. Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen IV, 565. Vö. a Piramisszövegek 2288a sorával (758. mondás), ahol a nh lb/-titulust éppen a Mehen-kígyó kapja meg, amelynek tüzes leheletéből a halott fáraó újjászületik: Piccione 1990, 48. Lásd Khonszurenep (Piankoff-Rambova 1957, no. 11) papiruszának 4. képét, ahol a bárkán szintén a horizonton lévő napkorong jelenik meg, mögötte pedig egy kos halad, alakja felett két kosfejjel. Assmann 1969, 49-52; K. Jansen-Winkeln, Studien zur Altägyptischen Kultur 17 (1990), 217, 7. sor. Darnell 2004, 381-384. Az ureusz és a túlvilági regeneratív kígyó közötti „szerepmegosztásról" lásd W. Westendorf, Uräus und Sonnenscheibe, Studien zur Altägyptischen Kultur 6 (1978), 202; a napkorongban való újjászületésről Barta: 1990, 63. Assmann 1969, 49-52; Troy 1986, 22 és 44. S. Quirke, The Cult ofRa. Sun-worship in Ancient Egypt, London 2001, 56. A tüzes leheletű óriáskígyóban álló alakok kapcsán már volt szó a Kapuk Könyve 60. jelenetéről, ahol Hórusz a következő szavakat intézi a kígyóhoz: „0, Tüzes (leheletű), hatalmas lángú. Te. akinek száján a Szemem van, Akinek