Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Az évszak műtárgya. Kamarakiállítások az Antik Gyűjtemény rendezésében
AZ ÉVSZAK MŰTÁRGYA. KAM AR AKI ÁLLÍTÁSOK AZ ANTIK GYŰJTEMÉNY RENDEZÉSÉBEN Az Antik Gyűjtemény azzal a hagyományteremtő szándékkal indította útjára 2003 decemberében Az évszak műtárgya kamarakiállítás-sorozatot, hogy rendszeresen a közönség elé tárja a Gyűjteményben folyó munka eredményeit: egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy éppen olyan darabokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek. A 2006. évi kiállításokon egyaránt szerepeltek újonnan szerzett, illetve régóta a gyűjteményben őrzött műtárgyak. Az új szerzemények közé tartozik a tavaszi kiállításon (március 7.-május 28.) bemutatott, Orphcust ábrázoló mozaik. Az észak-afrikai műhelyben, 250-350 körül készült, ívelt hatszögletű, polikróm technikájú mozaik a 2005-ös év egyik legjelentősebb vásárlása, és egyben a gyűjtemény egyetlen eredeti mozaikja. 1 A sziklán ülő, egzotikus öltözetű ifjúként ábrázolt Orpheus bal kezében négyhúrú lantot (kithara), jobbjában lantpengetőt (pléktron) tart. A mellette lévcí fán színes tollazatú énekesmadár ül. A muzsikájával a háborgó tengert és a vadállatokat is megszelídíteni képes dalnok hérós alakja a római mozaikművészet egyik kedvelt témája volt. A mozaik feltehetően egy villa padlóját díszítette. A mozaikpadló középst) elemét adó Orpheus körül, a zenéjét hallgató állatok alkothatták a kompozíció további részét. A szerelméért az alvilágba is alászálló és onnan élve visszatért), zenéjével a természet erőin is úrrá lévő ifjú alakja éppúgy számos értelmezési lehetőséget kínált a mozaikot a villa padlóján szemlélő ókori látogatónak, mint mai nézőinek. A nyári és az őszi kiállítás olyan, régóta a gyűjteményben őrzött tárgyakat mutatott be, amelyekről a közelmúltban új kutatási eredmények születtek. A nyári kiállításon (június 7.-augusztus 27.) szereplő, talán szicíliai görög műhelyben készült és a Kr. e. 6. század végére vagy az 5. századra keltezhető díszítetlen kancsót füleinek szokatlan elhelyezése tette bemutatásra érdemessé: nem egymással szemben, hanem derékszögben helyezték el ciket. Az úgynevezett kecskefülű edények széles körű elterjedése és változatos formája egymástól eltérő rendeltetésre utalhat. A kiállítás két mai példán keresztül szemléltette, hogy a fülek szokatlan elhelyezésének mindig konkrét rendeltetése van: a Néprajzi Múzeum gyújteményébcil kölcsönzött, erdélyi műhelyben készült fazekat hosszan tartó főzést igénylő ételek elkészítéséhez használták. A kisméretű korondi edény a zsidó liturgiában ma is rituális kézmosásra használt edénytípus. A fülek sajátos elhelyezésének itt az a rendeltetése, hogy az egyik, még tisztátlan kézzel megfogott edényből leöntsék a másik kezet, amely így megtisztulva megfoghatja a még érintetlen másik fület. Az őszi kiállításon (szeptember 5.-november 26.) a dél-itáliai Tarentum (ma Taranto) műhelyeiben készült terrakottaszobrokat láthatott a közönség. A két dombormű és a négy fej a
