Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Van Gogh Budapesten

tájat átlelkesítő festésmódja. Nem érdektelenek azok a párhuzamosságok sem, amelyek a festék plasztikus használata, a kép fakturális hatása szempontjából Van Gogh és Mednyánszky, vagy a természeti tárgyak jelképes használata tekintetében Van Gogh és Csontváry között fedezhetők fel. A későbbi, hosszan tartó vagy épp egyes művekben a II. világháborúig fel-feltűnő Van Gogh-hatás Nagy Balogh Jánosnál, Nagy Istvánnál vagy Derkovitsnál más természetű, bennük a művészi hatások és a Vincent leveleiből megismert aszketikus művészélet tükröződnek, egymással szétbonthatatlanul összekapcsolódva. A kiállítás fenti gondolatokat közvetítő záró egysége külön teremben, a Dór Csarnokban kapott helyet és Molnos Péter válogatásában mutatta be a magyar festészet azon képviselőinek műveit, akiknek alkotásaiban párhuzamosságok fedezhetők fel Van Goghgal, vagy akik művészetére a festő hatott. Ugy véljük, hogy a magyar művészetre vonatkozó hatásának bemutatása a 19. század végi és 20. század eleji magyar művészet tájékozódásának, felzárkózásért folytatott harcának egy jellemző, fontos szeletét érzékeltette. A Molnos Péter és Tímár Árpád kutatásain alapuló, új tudományos eredményeket felmutató kiállításrésszel, illetve katalógustanulmánnyal azt a kort idéztük fel, amelyben a Szépművészeti Múzeum megnyílt. Katalógusunkban arra törekedtünk, hogy bemutassuk, hogyan látja Van Gogh életét és életművét a művészettörténet-írás ma. A tanulmányok tükrözik a kutatás mai állását és irányait, kutatási módszereit és gondolkodási modelljeit. A katalógus nemzetközi összefogásból született. A Van Gogh-kutatás elismert szakértői, Roland Dorn, Sjraar van Heugten, Cornelia Homburg, Teio Meedendorp mellett magyar művészettörténészek: Geskó Judit, Gonda Zsuzsanna, Kumin Mónika, Róka Enikő és Tóth Ferenc dolgozták fel az etteni, hágai, nueneni, párizsi, arles-i, saint-rémyi és auvers-sur-oise-i hónapok és évek alkotásait. A Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészei - Bellák Gábor, Boros Judit, Gergely Mariann, Hessky Orsolya, Plesznivy Edit, Szűcs György -, valamint Kumin Mónika és Molnos Péter értelmezték a Van Gogh-i életműre reagáló magyar festők munkáit. A másfélszáz képből, rajzból és sokszorosított grafikából álló teljes kiállítási anyag fő helyszíne a Szépművészeti Múzeum historizáló tömbjének Schickedanz Albert emelte, építészeti formákban gazdag és dúsan festett, magas csarnokai, a Pergamon és Ión Csarnok voltak (1896-1906), amelyek egykoron az építészettörténet nagy korszakainak bemutatására és a gipszgyűjtemény befogadására készültek. A célnak megfelelő installáció kialakítása komoly kihívást jelentett a két belsőépítésznek, Magyari Évának és Pazar Bélának, akik végül a műtárgyak és a tér együttes bemutatására vállalkoztak. A térhez képest kicsi, elkülönít/) dobozokat terveztek, amelyek biztosítják az egyes műtárgyak önálló terét, és megtekintésük pillanatának vagy perceinek intimitását. E nyitott szobácskák áttekinthető sorokat alkotnak, amelyek