Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Tribolo rajza Montorsoli Castello-beli elveszett Hercules és Antheusához

A budapesti lap szerzősége azonnal szembetűnik, ha a lapot összevetjük Tribolo kevés fennmaradt rajzával. A tollkezelés, a rajz léptéke és lendületessége, az alakok stílusa mind közeli párhuzamot mutat Tribolo saját kezűnek tartott rajzaival. Érdemes összevetni például az egyik, Louvre-ban található, szobrászi dekorációhoz szánt tanulmányrajzával, amelyen vázlatok láthatok I. Cosimo és Toledói Eleonóra 1539-es házasságkötését díszítő apparatójához (4. kép).

8 Giovanni delle Bande Nere a Piazza San Marcón Tribolo által a hercegi esküvőre felállított lovas szobrának a lapon balra fent látható vázlata stílusában és technikájában olyannyira hasonlít a budapesti rajzhoz, hogy akár azt is feltételezhetnénk, ugyanarról a lapról lettek kivágva.

9 A budapesti Herculest és Antheust, valamint a Giovanni delle Bande Ncre-szoborról készült louvre-beli rajz verzóját ugyanabban a modorban komponálták. A művész rugalmas, kalligrafikus, hajlékony kontúrokkal kezdte, majd kiterjedt felületű, erős, átlós vonásokkal modellált. A rajzokon Antheus és Giovanni delle Bande Nere mellkasát néhány gyorsan odavetett téglalappal jelezte. Hercules torzója ugyanazzal a gyors kézzel van felépítve, mint az urnát tartó szatír Tribolo egy másik, Louvre-ban őrzött tanulmányrajzán, amelyen még a Villa Castello dekorációjához szánt vázlatok is helyet kaptak (5. kép).

10 Mind Hercules, mind a szatír hátának kontúrjait hosszú, remegő és bizonytalan vonalak jelölik, míg a vállon és a mellkason domborodó izmokat, valamint a gerinc felső részét és a medencecsontot rövid, íves vonalak. A budapesti Hercules és Antheus Tribolo anatómiai vázlatainak alapvető jellegzetességeit mutatja, úgymint a formátlan, kissé hanyagul odavetett láb, amelyet gyakran rajzolt így, és a fiziognómiai részleteket összegző, kampószerű vonalak és hurkok. A budapesti rajz és az 1530-as évek végének Medici-megrendeléseire született vázlatai közötti stílusbeli hasonlóságok alapján, úgy tűnik, a Szépművészeti Múzeum rajza is ugyanebben az időben és hasonló céllal készült. A grafikai modor jellegzetességeinek egyezése mellett az újonnan felfedezett budapesti vázlat és Tribolónak a Giovanni delle Bande Nere-szoborhoz készült louvre-beli terve között egy még alapvetőbb hasonlóságot is felfedezhetünk. A heroikus küzdelemnek ezen a két ábrázolásán Tribolo vastag tollvonásaival olyan féktelen nyugtalansággal és magabiztos elevenséggel rajzolt, amelynek köszönhetően képes volt felidézni az ábrázolt jelenet heves, drámai sodrását. Széles felületeken használt, az alakokat fénnyel és árnyékokkal modelláló vonalkázása szintén az összefogott chiaroscuro érzetét kelti, amellyel alakjait in parvo szervesen monumentális kompozícióvá egyesíti. így néha, mint ahogy a budapesti lapon és a Bande Nere-tanulmányon is, Tribolo laza és spontán árnyékolása olyan hatást képes kelteni, amelyet csaknem festőiként jellemezhetnénk. Valóban, ha Tribolo hős alakjainak erőteljes, hullámzó formái Michelangelo - akivel Tribolo együtt dolgozott a San Lorenzo új sekrestyéjén - mindenütt jelen lévő emlékét idézik, ugyanilyen határozottan érvelhetünk amellett, hogy Tribolo