Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Tribolo rajza Montorsoli Castello-beli elveszett Hercules és Antheusához

TRIBOLO RAJZA MONTORSOLI CASTELLO^BELI ELVESZETT HERCULES ÉS ANTHEUSÁHOZ LOUIS A. WALDMAN Niccolö Tribolo (1500-1550) Cosimo de' Medici Villa Castellójában 1537-1538-ban elkezdett vállalkozása egyike volt a legambiciózusabb olasz reneszánsz kertterveknek.

1 Vasari Életrajzai szerint, ha maradéktalanul megvalósul, a leggazdagabb, legpompásabb és legdíszesebb kert lett volna Európában.

2 Annak ellenére, hogy a Tribolo halála után befejezett kertben csak töredéke vált valóra a művész és a közreműködő humanista Benedetto Varchi elgondolásának, kétségkívül a 16. század egyik legsokrétűbb szimbolikájú elképzelésének számított. Középtengelyét két szabadon álló kút jelölte ki, amelyeket bronzszobrok koronáztak: az 1559 és 1560 között készült Hercules és Antheus Bartolomeo Ammannatitól (1511-1592), valamint Giambologna (1529-1608) Fiorenzdja 1572-ből. Ammannati Hercules-kompozíciója (1. kép) világosan idézi Antonio Pollaiuolo (1432 körül-1498) híres, 1492-től már biztosan a Palazzo Medieiben található kisbronzát (2. kép). Emellett, ha hihetünk Vasarinak, Ammannati szobra sokat köszönhetett annak a hasonlóan nagyszabású márványszobornak is, amelynek a helyére szánták. A Fontana del Labirinto eredeti Hercules és Antheus-szobva ma már nincs meg; a munkát 1538ban a szobrász Fra' Giovan Antonio Montorsoli (1507-1563) kezdte el, Tribolo tervei alapján, a mester közvetlen felügyelete alatt. Tribolo riválisának, Baccio Bandinellinek (1493-1560) azonban még a márványszobor befejezése előtt sikerült meggyőznie a herceg intézőjét, Pier Francesco Riccit, hogy Montorsoli elrontotta a márvány faragását. Bandinelli így megsemmisíthette a szobrot - újabb sértéssel tetézve a viszályt -, a márványt pedig saját készülő munkájának, Giovanni delle Bande Nere síremlékének architektonikus részébe építhette bele.

3 Vasari beszámol arról is, hogy a Montorsoli által elkezdett, majd elveszett Hercules és Antheus Ammannati későbbi változatához hasonlított; ezen Antheus szájából úgy lövellt ki a vízsugár, mintha az utolsó lehelete távozna. Vasari egyúttal azt is állította, hogy Ammannatinak a