Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Edzésben a szem. A készítéstechnika szerepe az ókori ékszerek attribuálásában

Származási hely: Kelényi Lászlóné gyűjteményéből. Irodalom: közöletlen. Karika: alapcsőre feltekert négy domború lemezszalagból áll. A karika összekötőelem előtti részén ezüstszínű, néhol feketére színeződött modern forrasztás. A forraszanyagot a feltekert lemezszalagoknak megfelelő formára reszelték. A megmaradt ókori karikarészt modern, húzott csőből hajlított karikával erősítették meg. Alapanyaga az ókori fülbevalóétól eltérő, zöldessárga arany. A fülbe és az állat szájába kapcsolódó végét a modern karika-fülbevalókon megszokott U alakúra hajlították és hegyesre reszelték. Osszekötőelem,: összetett összekötőelem, három részből áll: egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tagból. A csonkakúp-tag karika felőli részét szalagcsavart(?) filigrándrótokból készült nyújtott ívsor, a gömbtag felőli szélét tojássor díszíti. A nyújtott ívek belsejét hátulról domborították. A tojássor íveinek belsejébe eredetileg az alaplemez hátoldala felől egy-egy pontot poncoltak, ezek közül ma már alig néhány látható. A két ívsor közé három drótot, két sima között egy szalagcsavartat(P) forrasztottak. A gömbtag szűkítővágások segítségével hordó formájúra összehajtott lemezből készült (8/e-f. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben), a lemezszélek illesztése jól látszik a fülbevaló belseje felé eső részen. A hengertag „gömb" felőli szélét sima filigrándrótokból(?) készült tojássorral díszítették. Nyitott végét három egymás mellé forrasztott filigrándrót zárja le (8/a-c. kép). A hengertag mintegy felét a fülbevaló jobb oldalára forrasztott modern aranypánt (2,5x9 mm) takarja el. A pánt mellett ezüstszínű forraszanyag látható (8/a. kép). Fej: matricán(?), körcikk alakú lemezből domborították. A lemez széleinek illesztése jól látható a homlokon és a fejtetőn, a szarvak között (8/c-d. kép). A tarkót külön lemezből készítették. A szarvak külső részét a fej lemezéből, belsejét a tarkó lemezéből alakították ki. Fülnek nem látszik nyoma. A szemet kívülről ütött lyuk jelzi. A szarvak tövébe és az orrlyukak helyére egy-egy lemezszalagból készített karikát forrasztottak, formájuk különböző (8/d. kép). A fejtetőn a tarkó- és a fejlemez illesztésénél íves lemezszalagdarab van, ami arra utal, hogy eredetileg itt is hasonló karika lehetett (8/c. kép). A szájnyílás alatt apró lemezszalag-darabkák vannak, amelyek az egykori tartókarika maradványai. A száj jelenleg kívülről lyukasztott lyuk, amelyet minden bizonnyal a modern karika végének rögzítésére alakítottak ki (8/g. kép). A b;il szem körül megmaradt ráncokat és az orr körüli ráncokat cizellálással mintázták meg. A homlokrozettát cizellált vonalak jelzik, középen poncolt ponttal. A tarkót poncolással díszítették. A fej bal oldalán a fej és az összekötőelem illesztésénél az ezüstszínű forraszanyag látható. Szerszámnyomok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a homlokrozetta közepe); rövid, egyenes, oldalt kissé íves V profilú poncolónyom (a tarké)); kissé szögletes U profilú cizellőrszerszám-nyom (ráncok a pofán és a bal szem körül).