Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II: Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Második rész)

célestes, in Proceedings of the 7th International Congress of Egyptologists (Orientalia Lovaniensia Analecta 82), ed. C.J. Eyre, Leuven 1998, 137 és fig. 4. Újbirodalmi verziók: E. Hornung, Das Bach der Anbetung des Re im Westen (Sonnenlitanei) nach den Versionen des Neuen Reiches I-II (Aegyptiaca Helvetica 2-3), Geneva 1975-1976; 21. dinasztia kori verziók: Piankoff 1964, 70 és 137; 71 és 136; 75 és 139; 77 és 141; 88 és 150. A Napszem ugyancsak oválisban jelenik meg a Barlangok Könyve egy jelenetén (3. képmező, középső regiszter = Hornung 1992, Abb. 77), mégpedig egy szintén oválisban lévő kosfej, valamint Uzirisz-test társaságában, a Mehenkígyó gyűrűjében. Niwinski 1989, fig. 55; T. Andrzejewski, Le papyrus mythologique de Te-hem-en-Mout (Musée National de Varsovie, no 199 628), Warszawa-Paris 1959, 51-52, Pl. 3. Schmidt 1919, fig. 841 = Lanzone 1881-1885, Tav. CCL (G. Kueny-J. Yoyotte, Grenoble, Musée des Beaux-Arts, Coll. Égyptienne, Paris 1979, 85 (Inv. 3572). Lanzone 1881-1885, Tav. CCXXXXVI = Kueny-Yoyotte 1979, 85 (Inv. 3572). Ugyanennek a színhelynek a szereplője a perszonifikált wd't-sz&m két újbirodalmi magánsír falán (M. Saleh, Das Totenbuch in den thebanischen Beamtengräbern des Neuen Reiches, Mainz 1986, Abb. 92, 93), ezúttal a HK 137a vignettájaként, mécsest tartva. A nyugati hegy oldalában megjelenő Napszem a fény biztosításáért felelős a túlvilági sötétségben: lásd fentebb. Éppúgy, mint a bronz Atum-kígyó által maga előtt tartott napkorongban is: Mysliwiec 1978-1979,1, pl. XXI. Niwinski 1989, fig. 88 - Cairo J. 29611 (Neszeramun-koporsó). A bárka alatt, a két részre osztott képmező alsó felében az alvilágba sugarakat szóró sólyomfej képe látható. Ugyanezen a koporsón van még egy hasonló jelenet (Niwinski 1989, fig. 87), ahol a bárkában szintén napkorong van, de szkarabeusszal, '/jf-jelen elhelyezve. A. Gasse, Les sarcophages de la Troisième Period Intermédiaire du Museo Gregoriano Egizio, Città del Vaticano 1996, Pl. XVI 1-2. A másik oldalon az előbbihez hasonlóan a szkarabeuszt találjuk a napkorongban. Gasse 1996, pl. XVII. Lásd még egy kairói koporsón: O. Keel-S. Schroer, Darstellungen des Sonnenlaufs und Totenbuchvignetten auf Skarabäen, Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde 125 (1998), 17 és Abb. 3; valamint két bécsi darabon: R. Egner-E. Haslauer, Särge. Der Dritten Zwischenzeit I. (CAA Kunsthistorisches Museum, Wien, Ägyptisch-orientalische Sammlung, Lieferung 10), Mainz am Rhein 1994., 31/36 és 27/35; továbbá: Schmidt 1919, fig. 862; R. van Walsem, The Coffin of Djedmonthuiufankh in the National Museum of Antiquities at Leiden, I, Leiden 1997, 120 és n. 230-231, valamint fig. 489 (Lei 1) és 432 (Cl 2). Líbiai kori sztélén, a sólyomfejű napisten fején: Museo Civico Archeologico di Bologna. La collezione egiziana, Bologna 1994, 92.