Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
"...köztetek van, akit Ti nem ismertek". Néhány aranyszál Boskovits Miklósnak Duccio Keresztelő Szent Jánosa kapcsán
középhajójának déli falán a keresztelés előzményeként a szóban forgó tanúságtétel jelenetét látjuk: János egy folyópartról átmutat a túloldalra, ahol a farizeusok és léviták sűrű csoportja közepette, általuk nem látva magasodik a Megváltó majdnem frontális, nézőre meredő alakja (3. kép). 28 A jelenet felett János 1,26-27 olvasható: „...én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek. O az, aki utánam jő, aki előttem lett." Ugyanezzel az ikonográfiái típussal találkozunk a Chilandari-kolostor déli kereszthajójának apszisán is; itt a kereszteléstől balra, a folyónak egyazon partján áll a Keresztelő és vele szemben a jeruzsálemi küldöttség, közepén a frontális Krisztussal. 29 A Keresztelő írásszalagján a János 1,26 sűrített szövege olvasható. Underwood a Protaton-templom freskója alapján ugyanilyen ábrázolást rekonstruál az isztambuli Khóratemplom (Kahriye-dzsámi) külső narthexének első boltozatára is. 30 Az ikonográfiái típus első fennmaradt nyugati emléke a Szépművészeti Múzeum szóban forgó képe (1. kép). Az említett példáktól eltérően ez szimmetrikus kompozíció, Jánost két oldalról veszi közre hallgatósága, ezúttal többen ülnek, mint állnak, az összefüggés mégis jól érezhető: a Jánosra figyelő farizeusok és papok csoportjának közepén kimagaslik Krisztus; köztük van, de ők ezt még nem észlelik. A Logosz, frontális testhelyzetét megőrizve, János felé néz, jobbját áldásra emeli, baljában könyvet tart. Festményünk érzelemgazdagabb, tartalmasabb, mint keleti előzményei, amennyiben a prédikálás primer témája mellett itt a festő János és Krisztus intim, de egyelőre még titkos kommunikációját is érzékelteti. Az előfutár - mint egy nagy színész, kettős szereposztásban - egyszerre szól a hallgatósághoz és a Megváltóhoz. A bizánci példáktól eltérően közönsége nem tűnik ellenségesnek: a zsidók áhítattal hallgatják szavait, ahogyan ezt a nagyjából egyidejű Domenico Cavalca nevével fémjelzett Keresztelő-életrajzban is olvashatjuk. 31 Ugyanezt az ikonográfiái típust követi, de más szöveghellyel hozható összefüggésbe Masolino 1435 körül készült freskója a Castiglione d'Olona-beli kápolna keleti falán (4. kép). 32 A Keresztelő írásszalagján ezúttal az „Ecce agnus dei ecce qui tollit peccata mundi/hic est de quo dixi. postmevent" szavak olvashatók, 33 és az előfutár ezúttal már Krisztus követőinek prédikál, akik azonban nem veszik észre a közülük kimagasló Megváltót. Az ábrázolás ezúttal is legalább annyira a János és Krisztus közötti, még rejtett kapcsolatról, mint magáról a prédikálásról szól. 34 További ábrázolások más ikonográfiái típust követnek, de a „köztetek van, akit ti nem ismertek" (Jn 1,26) szöveghelyet illusztrálják. Ilyen például az auxerre-i katedrális nyugati homlokzata déli kapuján látható jelenet. A timpanon középső sávjának első, keresztelést megelőző ábrázolásán Szent János részben ülő, részben álló embereknek prédikál. Az ülők között az egyik hallgatót keresztes nimbusza Krisztusként azonosítja. 31
