Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
"...köztetek van, akit Ti nem ismertek". Néhány aranyszál Boskovits Miklósnak Duccio Keresztelő Szent Jánosa kapcsán
A szinoptikusoknál kevesebb, 14 Jánosnál sok és sokféle szó esik arról, hogy „vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János, ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról". 1-János közvetlenül az inkarnáció kijelentése után, majd három napon át újra meg újra bizonyságot tesz Krisztusról; magát a keresztelést is ebben a formában írja le, s később, amikor Jézus tanítványaival keresztelni megy Júdea földjére, megismétli a tanúskodást. 16 A vonatkozó művészettörténeti szakirodalomban a prédikálások és a tanúságtételek témaköre és kapcsolata tisztázatlan; ami az utóbbit illeti, általában mindössze két vagy három alkalomra hivatkoznak. 17 Mindez annyiban jogos, amennyiben a képek többnyire nem szó szerinti illusztrációi a szövegeknek. Azonban csak többnyire. Akárcsak egyéb témák esetében, az ábrázolások és a vonatkozó evangéliumi helyek kapcsolata bonyolult, esetről esetre változó. Az is előfordul, hogy a művészek szóról szóra illusztrálnak egy-egy szöveget, és az is, hogy ugyanolyan kép kísér különböző bibliai sorokat. 18 Gyakori, hogy a választott ikonográfiái típus önálló életet él, és nemcsak egyetlen szöveghelynek, hanem még a rajta szereplő feliratnak sem feleltethető meg. 19 Az utókor által adott képcímek, mint olyan gyakran, félrevezetők.-'" A téma kapcsán a standard ikonográfiái kézikönyvek közül egyedül Pigler emeli ki a János 1,26-ot: „köztetek van, akit ti nem ismertek." 21 Véleményem szerint a Keresztelő tanúságtételeit ábrázoló képeknek van egy mindeddig kellő figyelemre nem méltatott, jól meghatározható csoportja, amely ebből a szöveghelyből eredeztethető. Az ikonográfiái típus lényege, hogy a Logosz János hallgatósága közepette, csak az előfutár számára láthatóan van jelen. A Keresztelő ezúttal nem az Agnus Deit azonosítja, hanem bejelenti, hogy a Messiás még láthatatlan, de már megérkezett. A prédikálás és tanúságtétel e specifikus pillanatának ábrázolása valószínűleg a 10-11. századi bizánci miniatúrafestészetben alakult ki. Stubblebine az általa ismertetett példák előzményeként a párizsi Bibliothèque Nationale gr. 74 jelzetű evangeliárumára hivatkozik, azt gondolom, hogy csak részben joggal. 22 A 168. lap rectóján János prédikál és tanúságot tesz az őt faggató farizeusoknak és levitáknak, továbbá válaszol kérdéseikre. 2 ' Hallgatósága tömör csoport, a Megváltó nélkül. A 168 versón híveitől kísérve Krisztus közeledik, ettől jobbra János megkeresztel egy zsidót (2. kép). 24 Ugyanezen a lapoldalon még egy tanúságtétel illusztrációját látjuk, 2 ' ezt követi a 169 rectón a keresztelés. A 168 verso első jelenetének csoportja a Megváltóval a közepén kettős kontamináció eredményének tűnik: egyrészt a „köztetek van, akit nem ismertek" papok és leviták között megjelenő, másrészt a hívei által kísért Krisztus alakjából alakulhatott ki az ábrázolás. 26 Amint Stubblebine rámutatott, a budapesti kép ikonográfiájának közvetlen előzményei a bizánci monumentális festészetben találhatóak meg. 2 Az athoszi Protaton-templom
