Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)
A két kígyótest közötti napkorong motívuma (egy túlvilági istenség fejeként) a korszak egy másik Amduat-verzióján is előfordul, egy két keselyűfej közötti napkorong alkotta fej társaságában: Sadek 1985, 201-202, fig. 53 és Pl. 40c. Hornung, Amduat II, 167: No. 729 és 730; Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen VII (Orientalin Lovaniensia Analecta 116), hrsg. von Ch. Leitz, Leuven—Paris— Dudley, MA 2002, 494; Barta 1998, 57. A négylábú, kétfejű kígyót közrefogó két istennő egyike (No. 728) az „íjász" nevet viseli, ami összefüggést sejtet a regiszter végén álló, a napisten ellenségét legyőző tizenkét fős isteni testőrséggel, akik hasonló módon vannak felfegyverkezve. Ez az epithéton a Kapuk Könyve 9. órájában is előfordul, ott Ré jelzőjeként (Hornung, Amduat II, 167; Zeidler 1999, 259). A következő alak egy napbárkához hasonló hajóban foglal helyet; szintén kígyótestű és sólyomfejet visel. A szöveg szerint egy alvilági védőistenségről van szó, Khenti-imentiu h '-járói. Hornung (Amduat II, 167/3.) megjegyzi, hogy a sólyomfej alapján feltételezhető, hogy szintén Oziriszról van szó, mint az előző esetben, Szokarisz M-jánál. Sadek 1985, pl. 1, 7, 11, 12, 15, 19, 22, 23, 25. Lásd Niwinski 1989, pl. 39a; (ig. 89, ahol mindkét kígyófejen a felső-egyiptomi koronát helyezték el; valamint fig. 78, ahol az egész jelenet egy lépcsős emelvényen kapott helyet. Egy másik esetben két Amduat-motívumot ötvöznek egymással: Niwinski 1989, 187 és fig. 63. M. Heerma van A 7 oss, Een mythologische papyrus in den Haag, Phoenix 20 (1974), 332-333. Meg kell jegyezni, hogy ennek a papirusznak az érdekességét - ikonográfiái szempontból - a különböző szituációkban felbukkanó, lábbal ellátott kígyók legkülönfélébb változatai adják. Lásd még Heerma van Voss 1982, 58, n. 16, valamint Piankoff-Rambova 1957, No. 24. Bakenmut papiruszán (Piankoff-Rambova 1957, No. 24) az Ég és Föld szétválasztása jelenetével kombinálják (Hornung, Amduat II, 167). Ugyanígy napkorongot helyeztek a Berlin 3152 (Niwinski 1989, 251és pl. 48a - Berlin 25) papirusz kettős kígyójába is, magában a napkorongban pedig egy skarabeus kapott helyet. Hornung, Amduat II, 164 (No. 696 = M r nnwj A két összecsavarodéy, Hornung 1972, 162-163; Darnell 2004, 386; M r nnwjz Kapuk Könyvében: Zeidler 1999, 166-169; Hornung 1972, 243-245. A 10-11. órának a helyszíne a Nun, az ősvíz, ahonnan a napisten hajnalban újjászületik, az üdvözült lelkekkel együtt: Flornung 1998, 159-181. Hornung, Amduat I, 170-171; Amduat II, 164-165. Piccione 1990, 43-52; valamint: Troy 1986, 44.
