Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)

•<i papiruszokon lévő alakok ezzel szemben következetesen a jobb kezüket.

42 Annak, hogy melyik kézről van szó - úgy tűnik -, a szóban forgó papiruszok nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, annál inkább a kéz láthatóságának: a papiruszon zárómotívumként szereplő jelenetet nyilvánvaló okokból 180 fokkal el kellett forgatni a királysírbeli előképhez képest, logikus tehát, hogy most a másik („szem előtt lévő") kéz emelkedik fel. Minnek nemcsak a termékenységhez, hanem a keleti égtájhoz, a keleti horizonthoz való szoros kötődése is indokolja az Ozirisz-alakba való beolvadását a napfelkelte pillanatában.

45 A felemelt kar az iménti, ellenség felett aratott győzelmet (mi

c-hrw) és a diadal felett érzett örömöt is szimbolizálja.

44 Mind az ithüphallikus jelleg, mind a felemelt kar és az ökölbe szorított kéz az androgün teremtő istenség maszkulin vonásainak a(z) (ön)teremtésben betöltött szerepét hangsúlyozza.

45 A kezével az égbe hatoló isten az ég ura, az eget birtokló, az égistennőt megtemékenyítő erő. Eléri az eget és áttöri a határát.

46 Az ökölbe szorított kéz emlékeztet a Kapuk Könyve 12. órájában (90. jelenet) megjelenő négy pávián kezében tartott ökölszimbólumokra, amelyek a Keleten újjászülető istenség üdvözlésének és ünneplésének a gesztusát idézik.

47 A SKARABEUSOK Fentebb említettük már, hogy a napkorongot hordozó skarabeus a IX. Ramszesz-variánson egyenesen az isten felemelt keze felé tart,

48 ám ugyanez nem mondható el ennek a jelenetnek 21. dinasztia kori verzióiról, ahol a motívum már nem hozható közvetlen kapcsolatba a főalak kezével. A Heruben-papiruszon látható skarabeus az elhelyezése folytán más magyarázatot nyer: úgy tűnik, az istennek ez a hajnalban felvett, új alakja az ithüphallikus isten merev falloszából jön elő, ami a kettejük közötti kapcsolatot ugyancsak igen szorossá teszi.

49 A Henuttaui-variánson azonban már nem köthető közvetlenül a nagy isten személyéhez: megkettőzött alakja a napkoronggal teljesen külön egységet képez a papiruszon. A budapesti papiruszon érdekes jelenség tanúi lehetünk: a skarabeus a jelenet előterében szerepel, mégpedig az előbbihez hasonlóan, megkettőzött alakban, ám napkorong nélkül. Az egyik felfelé, a másik a papirusz elejének irányába néz. Ennek a megoldásnak két ikonográfiái előképe is fellelhető a Ramesszida-kor végi királysírokban. 1. IX. Ramszesz enigmatikus jelenetének alsó regiszterében, a jobb oldalon négy hátrahajló, androgün figura látható, egy-egy napkoronggal a testén.-" Falloszukból a gyermek/tűz (sdty)

S] alakban (a nap msw/-formájaként), szájukból pedig a skarabeus alakban (a nap hprw formájaként) újjászülető nap jön elő. Az utóbbi - fekete színű